Damaszkuszi Szent János lelki nagyságáról

    Az alázatossággal való engedelmesség a lelki élet alapja, az üdvösség alapja, az Isten Egyházának működésének alapja. Nagy Damaszkuszi János, aki minden jóban nagy, szerzetesként mély nyomot hagyott az Egyház történetében, kiváló példát mutatva az engedelmességével és az alázatosságával. Az ő sztarecje, lelki atyja, egy nap próbára tette őt, fonott kosarakat adott neki és megparancsolta, hogy vigye azokat egészen Damaszkuszig és ott adja el őket. A sztarec nagyon nagy árat szabott meg a kosaraknak, gondolva, hogy János azért az árért nem tudja majd őket eladni, hanem majd kénytelen lesz őket visszahozni. Jánosnak tehát először is nagyon messzi útra kellett mennie, másodszor szerencsétlen szerzetesként abba a városba kellett mennie, amelyben valamikor neki volt a legnagyobb hatalma a császár után, harmadszor pedig, hogy a kosarakért nevetségesen magas árat kellett kérnie, negyedszer, hogyha nem adja el a kosarakat, akkor hiába teszi meg a hosszú utat oda-vissza. Ily módon akarta a sztarec próbára tenni híres tanulójának engedelmességét, alázatosságát és türelmességét. János szó nélkül meghajolt az öreg előtt, és megjegyzés nélkül elvette a kosarakat és elindult az útra. Megérkezve Damaszkuszba, megállt a piacon és várta a vevőket. Amikor az érdeklődő járókelőknek megmondta a termékek árát, azok kinevették és kigúnyolták őt, mint esztelent. Egész nap talpon, és gúnynak és röhejnek volt kitéve. Nos, Isten, aki mindent lát, nem hagyta el a türelmes szolgáját. A városnak egyik lakosa arra járt és megakadt a tekintete Jánoson. Bár János szánalmas szerzetesi ruhában volt, arca a böjttől kiszáradt és sápadt, mégis fölismerte a lakos az egykori főurat és a császár első miniszterét, akinél ő szolgálatban volt. János is megismerte őt, de mindketten úgy egyezkedtek, mintha nem ismernék egymást. Annak ellenére, hogy János túl nagy árat kért a kosarakért, az a lakos megvette őket és szó nélkül kifizette, emlékezve a jóra, amit annak idején tett érte Damaszkuszi János. Mint győztes, Szent János örvendezve tért vissza a monostorba és nagy örömöt okozott a sztarecének.