Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál (Lk 12,23)

Az ember lehet nagy szakértő, államférfi, hadvezér, de senki sem nagyobb annál az embernél, akinek nagy a hite, a reménye és a szeretete. Hogy mennyire volt nagy Isten hitében és reményében Megszentelt Szent Szabbász, legjobban a következő példa mutatja. Egy nap szólt Szabbásznak a monostori intéző, hogy a következő szombaton és vasárnap nem tudja majd ütögetni a kereplőt a szerzettársak szokásos összehívására a közös istentiszteletre és az étkezésre, mert a monostorban nincs liszt, de más étel vagy ital sem. Még csak istentiszteletek sem lehetnek ugyanebből az okból. Azt válaszolta neki a szent gondolkodás nélkül: „Én nem hagyom ki az istentiszteletet a liszt hiánya miatt. Hűséges az, aki megparancsolta, hogy ne aggódjunk a testi dolgokért, és Neki hatalma van élelmezni minket az éhínség idején.” És az összes reményét Istenre bízta. Szabbász igumen, a monostor helytartója, készen állt elküldeni valamit a templomi edényekből vagy ruhákból a városba, és eladni, csak hogy semmiképpen ne maradjon el az istentisztelet és a szokásos testvéri közös étkezés. Nos, mielőtt elérkezett a szombat, bizonyos emberek, Isten gondviselése által odavezettek 30 öszvért megpakolva búzával, borral és olajjal. „Mit szólsz ehhez, testvér?”, kérdezte Szabbász az intézőtől,  “Ne ütögessük a kereplőt és ne hívjuk egybe az atyákat?” Az intéző elszégyellte magát a kishitűsége miatt, majd megkérte igumenjét, hogy bocsásson meg neki.

Szabbász életrajzának írója e szentet a következőképp jellemezte: „Kegyetlen a démonokkal szemben, de szelíd az emberekkel.” Egy alkalommal föllázadtak bizonyos szerzetesek Szent Szabbász ellen, ezért Illés pátriárka rendeletére száműzték őket a monostorból. Ők kunyhókat építettek maguknak a Tekut-patakon, ahol mindenben tűrték a nincstelenséget. Amikor meghallotta Szent Szabbász, hogy ők éheznek, megpakolta a szamarat liszttel, és személyesen vitte el azt nekik. Látva, hogy nincs templomuk, ő azt is épített nekik. A szerzetesek az elején gyűlölettel fogadták őt, de aztán a szeretetére szeretettel válaszoltak, megbánták az elkövetett gaztettet, amit előzőleg ellene tettek.