Varlaam példabeszéde az életről

 

    Varlaam sztarec elbeszélése Jozafátnak. Egy ember menekült egy ijesztő egyszarvú elől. Menekülés közben beleesett egy gödörbe, ahol megkapaszkodott egy fa tetején. Amikor már azt gondolta, hogy túl van a veszélyen, lefelé nézve látott két egeret, egy fehéret és egy feketét, akik felváltva, de folyamatosan rágták a fa gyökerét, hogy kidöntsék a fát. Még lejjebb nézve látott egy nagy félelmetes kígyót, amely tátott szájjal várta, hogy bekapja az embert, amikor a fa kidől. És még négy kisebb mérgeskígyót látott közvetlenül a lábai mellett. Feljebb tekintve látott az ember az ágakon egy kevés mézet és elfeledkezett az összes veszélyről, amely körülvette, és odanyújtotta kezeit, hogy elérje azt a kis élvezetet a fán. A példabeszéd értelmezése: az egyszarvú a halált jelképezi, amely Ádámtól a mai napig üldöz minden embert, hogy az embert a halálba vigye; gödör, teli minden veszéllyel, ez a világ; a fa – az életünk útja ebben az életben; a fehér és a fekete egér – nappalok és éjszakák, amelyek sorban váltják egymást és életünket egyre rövidebbé teszik; nagy félelmetes kígyó – a pokol; a négy mérges kígyó – négy őselem, amelyből fel van építve az ember teste; kevés méz a fa ágain – a kis élvezet, amelyet ez az élet nyújt az embernek. Óh, hogyha az emberek nem esnének bódulatba e semmis élvezet miatt, és nem feledkeznének meg a borzasztó veszélyekről, amelyek körülveszik és vonszolják őket a végtelen pusztulásba!