Isten azért engedi a nyomort az igazakra, hogy minél jobban
megdicsőítse őket. Mert a nyomor legyőzése hirdeti legjobban az Isten dicsőségét
és egyben az igaz ember dicsőségét is. Akragantói Szent
Gergely mindenben igaz volt és mindenben Istennek kedvében járt. Nos, Isten megengedte,
hogy nyomorba kerüljön, hasonló nyomorba, mint amilyenbe Szent Atanáz és Szent Makariosz.
Ugyanis két pap, Szabin és Kreszcensz, akiknek Gergely sok jót tett, nem tudták sehogy
sem elviselni Gergely jótetteit. Mert ilyen a bűnös szenvedély tulajdonsága,
hogy sehogy sem tudja elviselni a jótettet. Szabin és Kreszcensz
ezért fölkerestek egy kéjnőt és lefizették, hogy megrágalmazza Gergelyt, mintha
neki viszonya lett volna vele. Egy alkalommal amikor Gergely a templomban volt,
az a nő elbújt a hálószobájába, és amikor Gergely megérkezett a néppel a
templomból, az asszony megjelent az ő szobájából. Akkor az a két pap elkezdett kiabálni
Gergelyre, mint parázna emberre. Gergely higgadt maradt és készen állt
mindenféle szenvedésre. Fogdába zárták és elvezették Rómába. A pápa hitt a
rágalmazóknak, és két és fél évig fogdában tartotta Gergelyt per és ítélet
nélkül. Végül összehívták a zsinatot, amelyen dönteni kellet Gergely ügyében.
Nos, mielőtt az emberek ítéletet hoztak volna, Isten ítélkezett. Az az asszony
megőrült és úgy vezették el a zsinatra. Őrültként nem tudott semmire sem
válaszolni. Csodatevő Gergely imát mondott Istennek az asszonyért, és az
meggyógyult, mert a gonosz szellem távozott belőle. És ő könnyek között tanúbizonyságot
tett arról, hogy lefizették azért, hogy megrágalmazza az Isten emberét. És hogy
mindjárt a rágalmazás után megszállta a gonosz szellem és hatalmában tartotta. Szabinnak,
Kreszcensznek és a többi rágalmazónak – számra több mint
100-nak – egyszerre csak az arcuk fekete lett mint a korom. És a rágalmazók száműzetéssel
lettek megbüntetve. Szent Gergelyt visszajuttatták saját egyházmegyéjébe, ahol hatalmas
ünnepéllyel fogadta őt a lakosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése