Szent Filáret könyörületessége

 

    Az erény olyan, mint a szomjúság. Amikor az ember elkezdi inni, egyre inkább szomjazik, ezért egyre sűrűbben keresi, hogy igyon belőle. Aki elkezdi gyakorolni a könyörületesség erényét, az nem tudja annak a mértékét és nem ismeri annak semmilyen határát. Szent Filáret nyomorában nem volt kevésbé könyörületes, mint gazdagságában. Amikor az unokája császárnő lett, ő ismét gazdag emberré vált, de könyörületessége nem csökkent. Egy napon mondta feleségének és gyermekeinek, hogy készítsenek olyan gazdag lakomát, amilyet csak tudnak, mondva: „Megkérjük Császárunkat és Urunkat az összes főuraival együtt, hogy jöjjön el a gazdag lakomára.” Mindenki azt gondolta, hogy az öreg a császárt, sógorát akarja meghívni vacsorára, ezért igyekeztek minél jobban elkészíteni a lakomát. Időközben Filáret járta az utcákat és összegyűjtötte az összes nyomorban élőt, koldust, vakot, leprást, bénát, kimerültet, majd elvezette őket a lakomára. Az asztalhoz ültette őket és megparancsolta a feleségének és a fiainak, hogy szolgáljanak az asztal körül. A lakoma befejezése után, minden vendég kezébe adott egy aranypénzt és elbocsátotta őket. Akkor mindnyájan megértették, hogy ő a Császár alatt, magát az Úr Krisztust értette, az Ő főurai alatt pedig, a koldusokat és a szerencsétleneket. Még azt is mondta, hogy nem kell nézni a pénzre, amikor azt a koldusnak adjuk, hanem azt össze kell keverni és amit maga a kéz kivesz a zsebből, azt kell odaadni. A kéz pedig azt fogja kivenni, amit Isten gondviselése fog elrendelni.