Hogy megérthessük a lényeget, kezdjük az elején: Isten kinyilatkoztatta, hogy az ember teljesen elpártolt Tőle. Ezt az elkülönülést a különböző nem keresztény vallások nem ismerik el, és nem említik. Napjainkban, az emberek azt akarják bizonyítani, hogy minden vallás Istenről szól, és azt állítják, hogy mindegyik ugyanattól az Istentől származik. Ha ez igaz lenne, miért van ennyi ellentmondás és lényeges különbség a vallások között? Hogy nyilatkoztatna ki Isten az egyik embernek egy igazságot, a másiknak még csak nem is egy másikat, hanem annak ellentmondót? Ebből arra következtethetünk, hogy lehetetlen minden vallásnak az Igazságtól származnia!
A mi ortodox (pravoszláv) hitünk, nem egy vallás, amit emberek találtak ki, nem népmese vagy hagyomány, hanem Isten egyértelmű, egységes és kizárólagos kinyilatkoztatása.
Mit nyilatkoztatott ki Isten?
Megteremtette az embert és értelmet adott neki, hogy – a korlátain belül – teljesen megismerje az Igazságot. Azért mondjuk, hogy a korlátain belül, mert abszolút végtelen csak az Isten. Ő szabad akaratot adott neki, és lehetőséget arra, hogy önként cselekedjen, és uralkodjon minden látható teremtmény fölött: az anyagi, a növényi és az állati világon. Az ember egységben volt Vele, aki az Életet jelentette számára. Isten csak egy parancsot adott Ádámnak, a jó és a rossz között való gyakorlati megismerés tilalmát. Vagyis, Isten megtiltotta neki, hogy egyen a jó és a rossz megismerésének fájáról, és figyelmeztette, hogy mi történik vele, ha eszik róla. Mintha Isten azt mondta volna neki: „Ebben a pohárban méreg van, ne igyál belőle, mert meg fogsz halni!”, vagy: „Ott veszély van! Ne menj oda, mert meghalsz!”. Mivel csak elméletben tudott erről, a méreg még nem hathatott rá, nem ölhette meg.
Íme, Ádám bukása:
Megkívánta, hogy gyakorlati (tapasztalati) megismerést szerezzen a jóról és a rosszról: ”Jó, megpróbálom, hogy tényleg úgy van-e, vajon tényleg meghalok-e?”
Kísértésbe esett az első halott rábeszélésétől, Isten ellenségétől, a Sátántól. A jó és a rossz gyakorlati megismerésén keresztül (termés evése), elszakadt Istentől, megszakította a kapcsolatot az Élettel, elveszítve az örök életet a Mennyországban.
Bukása után, a földi életében, utódai születtek: az egész emberiség. Így, egyrészt van egy ember, aki Ádám, másrészt van az egész emberiség, amit szintén Ádámnak neveznek. De hogyan kell ezt érteni? Minden ember egy forrásból származik, Ádámtól. Az egész emberiséget, ami ugyanabból a szőlővesszőből lett, Ádámnak hívjuk, mert a kezdet, ahonnan származik, Ádám. A szentatyák tanításaiban ezt a nevet úgy használják, mint Ádám nevét, és egyúttal, mint az emberiség nevét is.
Minden ember, mint Ádám utóda, a halállal fertőzött betegséggel született. Mindannyian ugyanabból a forrásból származunk – Ádámtól, aki szintén fertőzött betegségben szenvedett, melynek a neve – HALÁL. A bukás óta, a halál volt minden ember sorsa, amit mindenki örökölt. Emiatt az emberek a földi életük elteltével az alvilágba jutottak. Mindenki! A jók is, és a gonoszok is. Semmilyen vallás, és semmilyen filozófia nem tudta megmenteni őt ettől a sorstól, ami az egész emberiségre érvényes volt.
Gyakran halljuk ezt a kérdést: „Miért ne tudna üdvözülni az igazságos és jó ember, aki nem keresztény?” Ha ilyen kérdést tesz fel valaki, aki nem keresztény, akkor azt meg lehet érteni. De, ha ezt egy keresztény kérdezi, akkor kiderül, hogy ő csak névről Krisztus-hívő, mert nincs tudatában annak, hogy mi a kereszténység, vagy pedig teljesen eltért attól. Szentatyáink, mint az Igaz Isten szentjei, megerősítik azt a tényt, hogy akik nem keresztények, eretnekek, más hitűek (más vallásúak) nem tudnak üdvözülni még akkor sem, hogyha jó cselekedeteik vannak.
Szent Ignác Brjancsaninov például így szól a látszat keresztényekhez: „Keresztények! Ábrándoztok az üdvösségről, nem tudván az okot, hogy miért van szüksége a világnak az Üdvözítőre, és még nem ismertétek meg Krisztust, akin keresztül – és kizárólag Vele – üdvözülhetünk”. (Az ortodox hit tetteiről, és hogy az eretnekek, más vallásúak nem tudnak üdvözülni, még akkor sem, hogyha jó tetteik vannak” című elbeszélés, 1867).
Íme, az egyetlen igaz tanítás erről a kérdésről, a Szent Ortodox Egyház tanítása. Az üdvösség abból áll, hogy az ember újra egyesüljön Istennel, aki az Élete! Ezt az egyesülést, ősatyáink bűne miatt, az egész emberiség elvesztette, ami miatt a földi élet után, minden ember lelke az alvilágba került. Nem csak a gonoszok, hanem a jótevők is. „Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám” (Zsolt 50,7). A zsoltárral összhangban, Jakab is magára, és fiára vonatkozóan mondja: „Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba!” (Ter 37,35). Ennyi ereje volt az emberi természet jó cselekedeteinek – Ádám utódaiban.
A bűnbeesés után ilyen csekély volt az értéke a jó tetteknek. Sem saját eszünkkel, sem igazságunkkal, sem jó cselekedeteinkkel nem tudtunk megszabadulni ettől a közös sorstól, a közös haláltól. Sem Ádám, sem más ember, még a legnagyobb a próféták közül Keresztelő Szent János sem tudott ettől megszabadulni, pedig az Úr Jézus Krisztus tanúsította róla, hogy ő a legnagyobb az asszonyok szülöttei közül (Mt 11,11; Lk 7,28). Hogyha ő, mint a legnagyobb, testi halála után az alvilágba került, akkor hogyan fogják kikerülni azt a muzulmánok, eretnekek és más vallásúak, még ha jó tetteik is voltak? Vajon ők utolérhetik a jó cselekedeteikkel, és még túl is szárnyalhatják Keresztelő Jánost, aki a legnagyobb volt az asszonyok szülöttei között?
Hogyan merészelik ezek után azt mondani, hogy minden vallás Istentől származik, ha azok közül egyik sem tudta megszabadítani Ádám nemzedékét, és hogyan tudnánk azt elhinni, hogy a többi vallás is üdvösségre vezethet? Mi értelme van a világ összes vallásának, hogyha nem tud kiutat találni az alvilágból? És hogyan tudna ma kiszabadítani, ha eddig sem sikerült?
Feltétlenül szükség volt arra, hogy eljöjjön az Üdvözítő!
Az ember kiszabadulásához nélkülözhetetlen volt a Megváltó eljövetele, hogy újra egyesülhessen Istennel, aki az Életet jelenti számára. A Teremtő köztünk való megjelenése Létfontosságú volt!
Az ember kiszabadítását és megváltását, nem végezhette el sem angyal, sem arkangyal, sem bármilyen magasabb rendű mennyei lény, aki mint teremtmény, korlátozott. Az emberiség megszabadítását a végtelen Isten vitte véghez, aki megígérte Ádámnak, hogy elküldi az Üdvözítőt! Az emberiség megváltásáért, Maga az Isten döntött úgy, hogy ember legyen, ugyanakkor továbbra is Isten maradjon.
Megszületett tehát az új ember, Akit Jézus Krisztusnak hívtak. Nem természetes úton jött a világra, mint más ember Ádám utódaként, hanem természetfölötti módon, Szentséges Máriától és a Szentlélektől. Ő volt az egyetlen Ember, aki nem volt megfertőzve a halál betegségével. Természetfeletti születése által sikerült elkerülnie ezt a fertőzést, ami Ádám utódaira jellemző volt. Krisztus, mint az új Ádám születése, csoda volt, és az EGYETLEN út az emberiség megmentésére, amit Maga az Isten választott! Ezt figyelembe véve, lehetséges-e, hogy más vallás is elvezessen az üdvösségre?
Jézus Krisztus az új Ádám, aki Isten és egyben Ember is, – az egyetlen ember, akinek nem voltak bűnei – önként vállalta a halált, hogy az embereket KISZABADÍTSA az alvilágból.
Lehetetlen megfogalmazni azt, hogy mi történt, akkor, amikor lement a pokolba. Sem ember, sem angyal nem tudja körülírni annak a nagyságát, ami ott zajlott. Próbáljuk meg – korlátozottságunk mellett –, akárcsak megközelítőleg jellemezni azt. Lement, nem csak az emberi természetével, hanem az Istenivel is. Ott egy döbbenetes és rettenetes találkozás történt, ami egyedülálló a történelemben: az abszolút Élet találkozott a borzasztó halállal, és… letiporta azt! A kevély, de korlátolt alvilág kinyitotta a torkát, hogy lenyelje a Végtelen Istent. Az Istenség ragyogása pedig vakító világossággal töltötte be annak sötétségét! Abszolút leírhatatlan... !
Az egész pokol, az egész alvilág, az összes démon és a Sátán, mind mai napig remegnek félelmükben a történtek említésekor, ami a legborzasztóbb esemény számukra. Az abszolút Élet legyőzte a halált, Krisztus eltiporta az ördögöt, akinek halált osztó hatalma volt. (Zsid 2,14-15).
Urunk Jézus Krisztus, nem csak letaposta a poklot és legyőzte a halált, hanem fel is támadt, mert a halál nem tudta fogva tartani (ApCsel 2,24), és kiszabadította azokat a halottakat, akik hittel várták Őt.
A próféták az életük után, folytatták a prédikációjukat az alvilágban, amiről földi létük idejében is szóltak. Keresztelő Szent János hirdette, hogy jön utána Az, Aki erősebb nála (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,26). Az összes, már évezredeken át fogvatartott lelkek, hallgatták a próféták szavát, és mindenki, aki hitt nekik, szabadságot nyert. Krisztus, mint abszolút Győztes, kiürítette az alvilágot és megtöltötte a Mennyországot!
Feltámadása után, az Új Ádám örökösöket hagyott maga után.
Ezért tud most növekedni az új emberiség, mint Jézus Krisztus emberisége. Egyik oldalról, létezik az ember-Ádám, és az ő nemzete, a másik oldalról pedig, az Isten-ember, Jézus Krisztus (az új Ádám) és az ő nemzete, az új emberi nemzet. Egyrészről, van Ádám, a szőlővessző, aki a jó és a rossz megismerés szőlőtőkéje, másrészről pedig Jézus Krisztus, a szőlővessző, aki az Élet szőlőtőkéje (Jn 15,1-6), amihez a keresztség által csatlakozunk.
Ahogy Jézus Krisztus, az új Ádám és Isten-ember, természetfeletti módon született, úgy mi, emberek, az ő örökösei is, természetfeletti módon születünk a Keresztség Szentsége által. Miért hívják a Keresztséget Szentségnek (szószerinti fordításban „Keresztelési Szent Titoknak”)? Azért, mert két része van: a látható, és a láthatatlan; az előbbi a látható világban történik, az utóbbi pedig a láthatatlanban.
Kereszteléskor ugyanis az embert láthatóan, háromszor teljesen a víz alá merítik, ezt a szemünkkel láthatjuk. Ami viszont láthatatlanul és rejtélyesen történik, az az, hogy leszakad az Ádám-fáról (a bukás fájáról), és hozzákapcsolódik Jézus Krisztus fájához (az Élet fájára). Ez a fa az ember kiszabadulása, Jézus Krisztus szőlőtőkéje, ez az ember megújulása és újraegyesülése Istennel, ez a fa a Mennyország, ez az Isten Országa a földön és a Mennyben (Mt 28,28).
Az Úr feltámadásával, mennybemenetelével, és minden cselekedetével, ami szükséges volt a megszabadulásunkhoz, megszületett egy új nemzet, az ortodox keresztények nemzete: a Szent Ortodox Egyház!
Mindenki, aki azt gondolja, hogy a kereszténység egy „eszme”, vagy „ideológia”, vagy azt feltételezi, hogy „létezik kereszténység Egyházon kívül,” az nagy tévedésben van! Keresztény csak az lehet, aki egyesült Krisztussal! Az Igazság nem egy eszme, hanem egy Személy, Jézus Krisztus! (Jn 14,6). Az Igazság MEGTESTESÜLT! (Jn 1,14).
Ortodox szerzetes: Jovan Bugarin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése