Az alamizsnáról

 

    Az alamizsnát nem kevélyen, hanem alázatossággal kell adni, jobbnak tekintve tőlünk azt, akinek adjuk. Nem így mondja  maga az Úr: amit a legkisebbeknek és a szegényeknek tettetek, nekem tettétek (Mt 25,40)? Hitvalló Teofán még gyerek volt, de már Krisztus fényével megvilágosodott elmével rendelkezett. Egy alkalommal ment az utcán, és látott egy meztelen fagyoskodó gyereket. Gyorsan levette magáról a ruhát és ráadta a gyerekre, így felmelegítette és megmentette az életét. Ő pedig ruha nélkül ment haza. A szülei csodálkozva kérdezték tőle, hogy hol van a ruhája. Amire Teofán válaszolt: „Felruháztam Krisztust”. Ezért adatott neki még ráadásul Krisztus kegyelméből, és a későbbiekben nagy aszkétává vált, aki hitért szenvedő és csodatevő lett. Hogyha tehát alamizsnát adunk bárki más nevében, vagy saját nevünkben is, nem kerülhetjük el a kevélységet, amely mihelyt a szívünkben megjelenik, semmissé teszi az összes jótettünket. És amikor adunk a koldusnak, mint koldusnak, nem mint Krisztusnak, nem kerülhetjük el a kevélységet és az illető megvetését. Mit ér alamizsnát adni az embernek büszkélkedve magunkkal és megvetve az embert? Az erény nem erény, hogyha összekeveredik a bűnnel, mint ahogyan a tej nem tej, ha azt összekeverik gázzal vagy ecettel.