Néha lehet hallani a
keresztények között is, ezt a pogány mondást: „Ebben Isten sem tud segíteni!”
Nincsen veszély, amelyben Isten ne tudna segíteni, és nincsen ellenség, amely
saját erejével, Isten engedése nélkül, tudna győzni. Ne kérdezd, hogyan fogja
Isten szétverni az ellenségeink hatalmas seregét, – Istennek az könnyebb, mint
neked belélegezni és kilélegezni a levegőt. Olvasd, hogyan ijesztette meg Isten
a szíriai hadsereget, hogy azok szétszaladtak és Izrael megszabadult (2 Kir 7, 6).
Olvasd, hogyan szabadult meg Jeruzsálem a babiloni hadseregtől, Ezékiás király semmilyen
erőfeszítése nélkül, azon kívül hogy Isten előtt sírt és imádkozott (2 Kir 19,
35). Nos, nem cselekedte Isten ezeket a csodákat csak az ősidőkben, hanem
minden időkben cselekszi, amikor a hívők imádkoznak hozzá. Így 1305-ben Tamerlán
a tatár király, körülvette Moszkvát számtalan katonával. Az oroszok akkor
áthozták az Isten Szentséges Szülőjének csodatevő ikonját Vlagyimir városból
Moszkvába, és az egész nép könnyezve imádkozott a Szent Tisztaságoshoz. Egyszer
csak a tatár hadsereg, láthatatlan oknál fogva, elkezdett sietve visszavonulni
és menekülni. Mi történt? Tamerlánnak álmában látomása volt: szentek sokasága szállt
az ég alatt, középen pedig az Istennek Szent Szülője volt, mint királynő, és
még távolabb, számtalan Angyalok serege. Az Isten Szülője szigorúan
megfenyítette Tamerlánt és megparancsolta neki, hogy rögtön vonuljon vissza az orosz
földről, a szentek pedig a jogarukat emelgették a királyra. Megrémülve Tamerlán
ettől az álomtól, mihelyt megvirradt, megparancsolta a visszavonulást és a
menekülést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése