Áriusz halála

 

    Morajban és becstelenségben vesztek el a zajos eretnekek. A haláluk is mutatja a rájuk irányuló Isten haragját, hazugságuk miatt, amelyet terjesztettek, és amiért bosszantották Isten egyházát. Áriusz, mivel el volt ítélve Nikaiában, eljött egy nap Konstantin császárhoz, és kérte őt, hogy megint fogadják be az egyházba. A császár megkérdezte őt, hisz-e a nikaiai hitvallásban, ő pedig ravaszul, mellében tartotta a papírt, amelyen le volt írva az eretnek gonosz tanítása, és veregetve magát a mellén, azt mondta a császárnak: „így hiszek”. A császár gondolta, hogy Áriusz megbánta bűnét, és elküldte Alexandrosz pátriárkához, hogy fogadja be az egyházba. Alexandrosz semiképp sem akarta befogadni Áriuszt tudván, hogy hazudik. Nos a császár elrendelt egy vasárnapi napot, amikor Áriuszt be kellett vezetni a nagy templomba. Előző nap, a szent pátriárka könyörgött Istennek, hogy vegye el tőle a lelkét, mielőtt az istenkáromló eretneket bevezetnék a templomba. Amikor megvirradt az a bizonyos vasárnap, a pátriárka a templomban, istentiszteleten volt, Áriusz pedig a császár embereivel és az elvbarátaival útját állta a templomba vezető úton. Amikor a Konstantin térre érkeztek, egyszer csak Áriuszt valamilyen rosszullét érte testben és lélekben is, és keresett egy árnyékszéket. Ott a téren, volt egy ilyen nyilvános hely, odament. Kísérete sokáig várta őt, és már nagyon türelmetlen volt a várakozás miatt. Amikor némelyek elmentek megnézni, mi van Áriusszal, halva találták meg büdös helyen, kiömlött belső részeivel a tisztátalanságba és vérbe.