„Semmi ami jó, nem fejeződik be csak a mi fáradozásunkkal, hanem Isten hatalmával és akaratával. Ennek ellenére, Isten tőlünk is elvárja az Ő akarata szerinti fáradozást.” Ezek Szent Barszonofiosz és János szavai. Kevés szó, de sokat mond. Nekünk fáradoznunk kell minden jónak az előkészítésében, de hogy sikerül-e jóként kikelnie, megnőnie és gyümölcsöt hoznia, az már Isten hatalmától és akaratától függ. Mi szántjuk a barázdákat, Isten pedig vet, ha akar. Mi tisztítjuk a lelki edényünket, Isten pedig a Lelkét önti azokba az edényekbe, ha akarja. És Ő mindent akar, ami megfelel a legmagasabb bölcsességnek és célnak, vagyis, az Üdvgondozásnak az emberiség üdvösségéért. Értelmezve Isten szavait: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok” (Mt 10,16), Szent Aranyszájú írja, hogy ezt a parancsot az Úr azért adta a tanítványainak, hogy ők is együttműködjenek Vele, nehogy úgy látszódjék, mintha az összes cselekedet a kegyelemtől van, és ne gondolják, hogy a dicsőség koszorúját ők ingyen kapták. Így a mi üdvösségünkhöz is elkerülhetetlenül erre a kettőre van szükség: a fáradozásunkra és Isten kegyelmi erejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése