A szentek halál utáni élete

 

    A szentek ereje a haláluk után, sokkal nagyobbá válik, mint amilyen a földi életük idején volt. „Azért is hagyta ránk Isten a szentek ereklyéit”, mondja Szent Aranyszájú a felülmúlhatatlan beszédében Szent Babilászról. Szent Babilász Antiókhiában volt eltemetve. Abban az időben Gallus caesar, Hitehagyott Julianosz testvére uralkodott együtt a II. Konstantinnal, Nagy Konstantin fiával. Gallus ájtatossággal ösztönözve, átvitte Szent Babilász ereklyéit Delphoi elővárosába, ahol kis templomot épített, és abban helyezte el a vértanú ereklyéit. Delphoiban volt a nevezetes Apollón temploma, azon a helyen, ahol a pogányok meséi szerint, egy szűz átváltozott babérfává, hogy megmeneküljön Apollón „istentől”, aki őt féktelen testi vággyal üldözte. Itt volt elhelyezve Apollón bálványa, amely állítólag mindenkinek megjósolta, hogy mi fog vele történni. Nos, amióta Babilász ereklyéi a templom közelébe lettek eltemetve, a bálványban a démon elhalgatott és megszüntek a jóslatai. Amikor Hitehagyott Julianosz császár a későbbiekben válságos háborúba indult a perzsákkal, ő betért abba a templomba és megkérdezte a bálványt a háború kimeneteléről, amelybe készülődött. A bálvány félve válaszolt, hogy nem tud érthető választ a „halottak miatt” adni, akik a közelében vannak eltemetve. Ez természetesen csak Babilászra vonatkozott, aki testének jelenléte elhalgattatta a démont. Julianosz parancsára Babilász ereklyéit visszavitték Antiókhiába. Nos, épp hogy visszavitték a vértanú ereklyéit, tűzcsapás borult le az égből, elégette az Apollón templomot, és mindenkorra lerombolta azt. Julianosz elment a perzsákhoz, és borzalmasan fejezte be istenellenes életét. Ilyen volt az ereje Krisztus vértanújának halála után: ő elhalgattatta a démont, levezette a tüzet az égből, és lerombolta a bálvány templomot, a hitehagyott császárt pedig becstelen halállal büntette.