Az igazi keresztény kerüli az emberek dicséretét

 

 

    Az igazi kereszény kerüli az ember dicséretét; nem csak kerüli, hanem igazán fél is tőle. Pszkovi Szent Szabbász elhagyta igumeni pozícióját, a kolostort és a kolostor jó testvérségét, és elmenekült egy puszta vidékre, csak azért, hogy elkerülje az emberek dicséretét. Mert az emberektől való dicséret megfosztja a szívünket. Egy bizonyos hívő herceg, hallott Szent Mózes atya jótetteiről, és elindult kíséretével a pusztába, hogy meglássa. Szóltak Mózesnek, hogy jön a herceg a kolostorba. Mózes gyorsan kiszaladt és menekülni kezdett, hogy elbújjon valahova, de váratlanul találkozott a magasrangú látogatókkal. „Hol van Mózes atya cellája?” kérdezték őt a herceg szolgái, nem is sejtve, hogy ő maga Mózes. Mózes megnyitva száját, mondta: „Minek ő nektek? Az egy esztelen öreg, igen hazug és teljesen mocskos életű.” Hallva ezt a látogatók, elcsodálkoztak és továbbmentek. Amikor megérkeztek Mózes cellája elé, érdeklődtek az öreg után, de a szerzetesek mondták, hogy nincs itt. Akkor ők elmesélték, mit mondott nekik egy szerzetes útközben Mózesról. A szerzetesek elszomorodtak, és megkérdezték: „Hogy nézett ki az az öreg, aki ezeket a káromló szavakat mondta erre a szent emberre?” Amikor ők elmondták, hogy nagyon fekete volt az arca, magas és siralmas ruhában, a szerzetesek fölkiáltottak: „Hát valóban ő volt Mózes atya!” Ezzel az esettel a herceg nagy lelki hasznot szerzett, és boldogan hazament.