A szentek pártatlanságáról

 

    Az Isten mennyországa felé törekvő nagy ortodox aszkéták is olyanok voltak, mint azok, akik másznak a meredek hegyre. Kaparnak kézzel-lábbal, hogy megtegyenek még egy lépést előre, nem is gondolva arra hogy visszanézzenek. Valóban csodálatraméltó az ő fáradozásuk és szenvedélymentességük. Szent Pimen nem akarta látni édesanyját, amikor az eljött meglátogatni. Egy bizonyos herceg akarta látni Piment, de ő elutasította. Akkor a herceg elgondolta, hogy ravaszsággal ráveszi az öreget, hogy találkozhasson vele; ugyanis: ő letartóztatta Pimen nővérének fiát, és mondta Pimen nővérének, hogy akkor engedi el a fiát, ha Pimen eljön hozzá beszélgetésre. Nővére elment a pusztába, és zörögve az ajtón kérte testvérét, hogy jöjjön ki, és mentse ki a fiát. De Pimen nem jött ki. Akkor a nővére elkezdte őt sértegetni és átkozni. De Pimen nem jött ki. Hallva ezt a herceg, mondta, hogy írjanak Pimennek levelet azzal a tartalommal, hogy ha ő Pimen, bár írásban – ha már nem akarta szóban – kérje a herceget, hogy engedje el az unokaöccsét, és a herceg akkor elengedi. Pimen válaszolt: „Parancsold meg, hatalmas herceg, hogy jól vizsgálják ki a fiatalember vétkét, és ha a vétke olyan, hogy ő megérdemli a halált, akkor haljon meg, és így a múlandó időben való szenvedéssel elkerülje az örök szenvedést; ha pedig a vétke nem vonja maga után a halálos büntetést, akkor a törvény szerint büntesd meg, és utána engedd el”. Elolvasva ezt az igazságos és pártatlan megítélést, a herceg nagyon fellelkesedett és elengedte a fiatalembert, a tiszteletét Pimen felé pedig megkétszerezte.