Jessze fia, készítsd el furulyádat, hogy énekelni kezdjen: Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak. Üdvözítőnk is közli az élet Evangéliumában: Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent; boldogok a bánatosak, mert ők vigasztalást nyernek; boldogok, akik sírnak, mert örvendezni fognak.
Azoknak, akik lemondtak e világról és annak hiú tetteiről, akik megutálták annak kívánságait, és undorodnak vigasztalásaitól, a megváltó Evangéliumban jutalommal járó ígéret adatik – múlhatatlan paloták és örök élet.
Istenük iránti szeretetből ők az evilági életben elhagyták rokonaikat, szüleiket, gazdagságukat és birtokukat, mert hallották, hogy boldogok a lélekben szegények. És mindezért a Mennyország vár rájuk.
Ők a Szentlélek lakóhelyévé alakították át testüket, szigorú életmóddal legyőzték a kívánságot, magukkal vitték a nehéz fáradozás igáját, és az Úr iránti szeretet miatt semmibe vették még a saját életüket is.
Szétfeszítették ők a lelküket, keresztre szegezték testüket, és aszkéta életükkel kegyelmet nyertek Teremtőjüktől.
Megutálták a falánkságot, és megszerették az önmegtartóztatást; elűzték maguktól a testi tisztátalanságot, és megszerették a szemérmességet.
A vesződséget választották maguknak, elvetve a kényelmet; levetkőzték magukról a gőgöt, és felöltötték az alázatosságot.
Legyőzték az ellenséget, és diadalmaskodtak fölötte; menekülésre kényszerítették őt, és dicsőséget szereztek maguknak; legyőzték őt – és dicsőség illette őket; megvetették őt – és jutalmat nyertek.
Az Atya csókolja őket, a Fiú szeretettel öleli őket, és a Szentlélek beköltözik tiszta testükbe.
Krisztus így szól hozzájuk: „Jertek ti, akik fáradoztatok a Nevemért, menjetek be a palotákba, amelyekből sohasem távoznak a hívottak.”
Az ilyenekre helyezi az Úr a koszorút, és ők élvezik a boldogságot az Ő palotáiban, amiért elviselték Ővele a reggeltől-estig tartó szorongattatásokat.
A Mennyország azokra vár, akik győzelmet arattak a szorongattatásokban, és rajtuk keresztül dicsőségben részesültek.
Az angyalok, szokásuk szerint, azért szállnak le, hogy bátorítsák a harcosokat csata közben.
Szellemek csődülnek a győztesek elé, boldogoknak nevezik őket, és mondják: „Jertek, ti megterheltek, pihenjetek fáradozásaitoktól; szenvedéseitek tűrésével legyőztétek a gonoszt.”
A Menny megnyitja kapuját számukra; letelepednek ők a világosság háza népe közé, megtalálva ott a nyugalmat.
A szájukról dicsőítő hang zeng, Annak, aki a nehézségekben erőt adott nekik.
Szír Szent Efrém (306–†378)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése