Könyöradomány Krisztusért

 

    Amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek (Mt 25, 40), mondta az Úr. Hasonló történik alamizsnaosztáskor és áldozáskor is. Áldozáskor kenyér és bor formájában fogadjuk magunkba magát az élő Krisztus Urat; az alamizsnát nyújtva át a szegénynek, mi azt magának az élő Krisztus Urunknak adjuk. Egy ember Konstantinápolyban különösen könyörületes volt. Járva a városi utcákat, ő a szegények kezébe nyomva az adományát mindjárt ment tovább, hogy ne hallja a köszönetet és ne váljon ismertté. Amikor megkérdezte a barátja, hogyan lett ilyen könyörületes, ő válaszolt: „Egy alkalommal a templomban hallottam, hogy a pap tanítja, aki a szegénynek ad, az maga Krisztus kezébe adja azt. Akkor azt nem hittem el, mert úgy gondoltam, hogyan lehet az, amikor Krisztus a mennyben van? De egy alkalommal, amikor hazafelé mentem, láttam egy nincstelen embert, ahogy áll és kéreget, a feje fölött pedig ragyogott a Krisztus alakja. Ekkor valaki arra ment és kenyeret adott a koldusnak; és láttam, ahogyan az Úr kinyújtotta Saját kezét, elfogadta a kenyeret és megáldotta az adományozót. Azóta én mindig látom azt az alakzatot a koldusok feje fölött, és ezért nagy istenfélelemmel végzem a könyöradományokat, amennyi tőlem tellik.”