Gondolni a halálra

  

    Az össz vagyonunk, dicsőségünk és tisztességünk olyan, mint egy adag étel, amely halállal végződik. Abból az adagból senki sem visz magával egy morzsát sem a túlvilágra. Boldog az, aki megértette, hogy lelke az egyetlen vagyona, amely nem vész el még a testi halála után sem. Az olyan, csak három tényre gondol: a halálra, a lélekre és az Ítélő Istenre. „Kitartóan tartsd gondolatodban a közelgő végedet és az ítéletet, és megőrzöd lelkedet a bűntől”, tanítja Szent Evagriosz. Minden testi aggodalmunk ebben az életben, a táplálékért való aggodalom, amelynek muszáj lesz nemsokára megszűnnie. „Mindennap legyen a szemetek előtt a halálotok, mondja Szent Izajás remete; szüntelenül azzal törődjetek, milyen módon hagyjátok majd el testeteket, hogyan tudtok majd áthaladni a sötétség hatalmának területén, amely majd szembejön veletek a levegőben, s milyen módon fogtok megfelelően Isten elé állni. Készüljetek fel úgy a félelmetes napra, amelyen választ adtok az Isten Ítéletén, mintha már néznétek azt.” Egy nap eljött Szoloveckij Szent Sabbatiushoz János nevezetű gazdag üzletember, és hozott neki sok alamizsnát. Sabbatius abból nem fogadott el semmit, hanem mondta az ajándékozónak, hogy ossza szét azt a szegényeknek. János nagyon elszomorodott, a szent pedig, hogy megvigasztalja, és hogy mindent érthetőve tegyen neki, mondta: „János fiam, maradj itt, és pihenj le holnapig, s holnap meglátod Isten kegyelmét.” János úgy tett. Másnap, bement János Sabbatius cellájába és az öreget holtan találta, cellájából pedig gyönyörű illatot érzett. Akinek látomása van az élete végéről, az nem gondol a földi kincsekre.