Szent
András látomása. Egy alkalommal ülve, beszélgettek a lélek üdvösségéről Szent András
és tanítványa Epiphaniosz. S ekkor, megközelítette a démon Epiphanioszt, és csapdákat
kezdett neki készíteni, hogy gondolatait más felé terelje, Andrást viszont nem
merte megközelíteni. Ekkor András, haragosan ráordított: „Menj innen, te tisztátalan
gonosz!” Az ördög pedig visszalépett és kárörvendően válaszolt: „Te vagy számomra
a gonosz, amelyből nincs még egy egész Konstantinápolyban!” András nem akarta
őt mindjárt elzavarni, hanem hagyta, hogy beszéljen. És az ördög elkezdett
beszélni: „Érzem, hogy közeledik az idő, amikor tönkremegy a foglalkozásom.
Akkor az emberek rosszabak lesznek tőlem, minthogy a gyerekek is ravaszságukban
rosszabak lesznek a felnőtt emberektől. És én akkor megpihenek, és nem fogom az
embereket semmire sem tanítani, mert ők saját maguktól teljesítik majd
akaratomat.” Kérdezte tőle András: „Melyik bűnöknek örül legjobban a ti
nemzedéktek?” Válaszolt az ördög: „A bálványimádásnak, a rágalmazásnak, a felebarát ellen elkövetett
gonoszságnak, a szodómiás bűnöknek, a részegségnek és a pénzéhességnek, – ezeknek örülünk mi legjobban.” Megkérdezte még András: „És
hogyan viselitek el azt, amikor valaki először nektek szolgált, utána pedig
lemond rólatok és tetteitekről?” Válaszolt az ördög: „Te azt jobban tudod tőlem; nehezen viseljük, de
azzal bíztatjuk magunkat, hogy megint magunkhoz fogjuk őt téríteni, mert sokan,
akik lemondtak rólunk és Istenhez fordultak, újra visszatértek hozzánk.” Amikor
ezt kimondta a gonosz lélek, és még sok mást, rálehelt Szent András, és az eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése