A
halottak is érzik és tudják a jótetteket, amelyeket értük tesznek. Abban a
kereszténynek nem kell semmiképpen sem kételkedni. A jótett úgy terjeszkedik az
egész égi világban, mint az elektromos áram. Egy Magisztrián nevezetű császári hivatalnokot
elküldött a császár valamilyen fontos ügyintézésre. Utazva, Magisztrián találkozott
egy szegény ember holttestével, amely teljesen meztelen volt. Megsajnálva,
levette saját ingét, felöltöztette a halottat, és tiszteségesen eltemette.
Bizonyos idő elteltével, szerencsétlenség történt Magisztriánnal, mégpedig:
leesett a lóról és eltörte a lábát. És sokáig feküdt az ágyban fájdalmai miatt.
Egy alkalommal, összegyűlt nála néhány orvos, hogy tanácskozzanak a
betegségéről. Az orvosok arra jutottak, hogy le kell vágni a lábát. Azon az
éjszakán Magisztrián nem tudott aludni, hanem csak sírt és szomorkodott.
Éjfélkor, egyszercsak megjelent neki egy ember, és kérdezte tőle: „Miért
sírsz?” Amikor Magisztrián elmagyarázta, akkor az ismeretlen ember megnyomogatta
kezével a beteg lábát, és a lába egészséges lett. „Az Istenért, mondd meg nekem,
ki vagy te?” kérdezte Magisztrián. Erre az ismeretlen ember, mondta: „Nézz rám
és lásd, hát ez az ing nem a tiéd? Én vagyok az, akit te holtan ruha nélkül láttál,
és akit felöltöztettél ebbe az ingbe. És íme, a te jótettedért elküldött engem
Isten, hogy meggyógyítsalak. Istennek adjál hálát!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése