A szegényeknek adva, Krisztusnak adjuk

 

    Aki szegénynek osztogat, az Krisztusnak ad. Ez az evangéliumi tudomány értelme, amely a szentek tapasztalatában bebizonyosodott. Alamizsnás Péter, amikor megbánta bűneit, elkezdte osztogatni a szegényeknek az alamizsnát, ahol csak alkalma volt rá. Egyszer, találkozott egy hajótörött emberrel, aki épp hogycsak megmentettette puszta életét a hajótörésben, találkozva vele az koldult tőle ruhát. Péter levette magáról saját drága dolmányát és felöltöztette a meztelent. Nos, rövid idő elteltével, Péter látta a dolmányát egy kereskedő üzletében, ahol ki volt állítva eladásra. Péter nagyon elszomorodott, mivel a hajótörött eladta az ő dolmányát ahelyett, hogy maga használta volna. „Nem vagyok méltó, mondogatta magának Péter, az Úr nem fogadja el tőlem az alamizsnát.” De álmában megjelent neki az Úr, kellemes külsejű emberi alakban, a naptól fényesebben ragyogva, kereszttel a fején, és Péter dolmányában. „Miért szomorkodsz Péter?” kérdezte tőle az Úr, „Hogyan ne szomorkodnék, Uram, amikor látom, hogy azt, amit én a szegényeknek adok, azt az üzletben árulják? „Ekkor az Úr megkérdezte tőle: „Ismered-e ezt a ruhát rajtam?” Péter válaszolt: „Ismerem, Uram, az az én ruhám, amellyel felöltöztettem a meztelent”. Akkor megint szólt hozzá az Úr: „Ne szomorkodj, te tehát azt a szegénynek adtad, de én fogadtam el, és dicséretben részesítem tettedet.”