Radonyezsi Szent Szergij és a paraszt

 

    A szent nem ragyog külsejével; neki az összes gazdagsága belül van, a lelkében. Eljött messziről egy paraszt ember a kolostorba, hogy meglássa Szent Szergijt. Amikor érdeklődött a szerzeteseknél az igumenjük iránt, ők azt mondták, hogy munkálkodik a kertben. Elment a parasztember a kertbe és látott ott egy embert, aki silány foltozott ruhában kapált, mint minden más béres. A parasztember elégedetlenül visszament a kolostorba, gondolva magában, hogy a szerzetesek gúnyolódnak vele, és újra mondta, ezúttal egyértelműen: szeretném látni a híressé vált Szent Szergij atyát. Közben Szergij visszatért a kolostorba, és megvendégelte a parasztot úgy, hogy saját maga szolgálta ki őt étkezés közben. Átlátott a szent a vendég szívén, és tudta, hogy rossz véleménnyel van róla. És még biztatta őt ígérgetve, hogyha egy kicsit várni fog, meglátja majd Szergijt. Ekkor megérkezett a kolostorba egy nemes ember a bojárjaival. A fejedelem a bojárjaival mélyen meghajolt Szent Szergij előtt és áldást kért tőle. Akkor a szerzetesek elvezették a parasztembert abból a helyiségből, hogy legyen hely az új vendégeknek. A parasztember csodálkozva nézett és lesekedett, hogy messziről meglássa azt, akit közelről nem akart látni. Korholta magát tudatlansága miatt, és nagyon szégyellte magát. Amikor elment a fejedelem, a paraszt gyorsan odament a szenthez, leborult a lába elé és kérte, hogy bocsásson meg neki. A nagy szent pedig megsimogatta és mondta neki: „ne szomorkodj fiam, egyedül te gondoltál rólam igazat, semminek tekintve engem, még mások mindnyájan megbotránkoztak, sokat gondolva rólam.”