Szent András látomása. Egy
nap Konstantinápoly utcáin járva, Szent András, látott egy pompás kíséretet. Meghalt
bizonyos gazdag ember, és a kísérete fenséges volt. Amikor jobban megnézte,
András látott a hordágy körül sok fekete démont, ahogy ugrándoznak boldogan a
halott körül, egyikük nevetve mint az örömleányok, másikok ugatva mint a
kutyák, a harmadikok röfögve mint a disznók, a negyedikek öntögetve a halott
testére valamilyen büdös folyadékot. És mindnyájan kigúnyolták a kántorokat
mondván: „énekeltek a kutya fölött!” Elképedve András, azon töprengett, milyenek
lehetnek ennek az embernek a tettei? És körültekintve, látott egy csodálatos
fiatalembert, ahogy áll a fal mellett és sír. „A mennynek és földnek Istenéért,
mondd meg nekem, milyen oknál fogva sírsz?”
– kérdezte tőle András. Akkor válaszolt a fiatalember, hogy ő őrangyala
volt annak a halottnak, de az bűneivel nagyon megsértette Istent, elutasította őrangyalának tanácsait és teljesen átadta
magát a fekete démonoknak. És még mondta az Angyal, hogy annak az embernek nagy
bűnei voltak, melyeket nem bánt meg: hazudozó, embergyűlölő, fösvény, hamis
esküt tevő és parázna ember volt. Háromszáz emberi lelket szentségtelenített meg
paráznasággal. Hiába volt tiszteletben a császárnál és az embereknél. Hiába ez
a pompás kíséret is. A halál bűnbánat nélkül érte utol és váratlanul
ragadta el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése