A részegség saját akarat által hívatott démon, aki az élvezeten keresztül a lélekbe tör. A részegség a bűnös szenvedély anyja, és ellenszegülés az erénynek. Az a bátort félénkké, a szemérmeset pedig züllötté teszi. Az nem ismeri az igazságot, és elveszi az ítélőképességet. A víz ellenszegül a tűznek, a borban való mértéktelenség pedig széttiporja a gondolatokat. Mi különböztet meg, ember, az értelmetlen állatoktól? Az értelem, amit ajándékba kaptál. Megkapva azt a saját Teremtődtől, te elöljárója és uralkodója lettél az összes teremtménynek. Akit a részegség megvont az ítélőképességétől, az kiegyenlítődik az értelmetlen igavonó állattal, és hasonló lesz hozzá (Zsolt 48,13). Valójában, jobb, ha azt mondom, hogy aki részegeskedik, értelmetlenebb az állatnál. Mert az összes négylábú és a vadállatok csak bizonyos időszakban vágyódnak párzásra. Az értelmetlen állatok ismerik a természet törvényeit, és azzal összhangban cselekszenek, míg a részegek a férfinemben keresik a nőt, a női nemben pedig a férfit. Akiknek lelkét a részegség köteléke sújtja, testüket pedig természetellenes vágy tölti el, bármely időben és minden órában vágyódnak a tisztátalan és szégyenletes közösülésre és élvezetre. Az említett értelmetlenség nem az egyedüli, amely bennük van. Ugyanis, az elfajult érzékeik is azt mutatják, hogy a marháknál is rosszabbak. Mert melyik marhának van gyenge látása és pontatlan hallása, mint a részegnek? A részegek nem ismerik fel a legközelebbi ismerőseiket sem, és gyakran odasietnek az ismeretlenekhez, mint ismerősökhöz. Ők gyakran átugrálják a saját árnyékukat, mintha az patak vagy árok lenne. A fülüket olyan hangok és moraj tölti el, amely a hullámzó tengerre emlékeztet. Nekik úgy tűnik, mintha a föld emelkedne és a hegyek forognának. Ők néha folyton nevetnek, néha pedig nyugtalanul és reménytelenül sírnak. Egyszer szemtelenek és félelmet nem ismerők, néha pedig ijedősek és félénkek. Az alvásuk nehéz, bágyadt, tele fulladással, és hasonló a valóságos halálhoz. Nekik éber állapotban nehezebb, mint alvás közben, mivel az életük álom. A bor, amely bennük forr, eltölti képzeletekkel és ámításokkal a szívüket. Mások viszont ellentétes szenvedélyekkel vannak félrevezetve, ugyanis kétségbeesettek, letörtek, nyugtalanok, sírnak, ijedtek és rémültek. Ugyanaz a bor a különböző testfelépítés miatt a lélekben különböző szenvedélyeket gerjeszt: nehéz kedélyt, gyors ingerültséget, morgolódást, változatos lelket, ordibálást, zavartságot, hajlamosságot minden tévhitnek, fékezhetetlen dühöt. Az élvezetekben való mértéktelenség úgy árad a borból, mint a forrásból. Nem könnyű szóban kifejezni, milyen bajok származnak a részegségtől. A fertőző betegség nem hat az emberekre pillanatok alatt, hanem a káros hatása fokozatosan kerül be a szervezetbe a levegőn keresztül. A bor viszont rögtön kifejti a káros hatását. Nekik a szemük vörössé válik, az arcuk sápadttá, a lélegzésük nehézzé, a nyelvük lággyá és a kiáltásuk értelmetlenné. A lábuk gyenge, mint a gyerekeké, és öntudatlanul ürítenek, mint a léleknélküliek. Ők a saját élvezetükben sajnálatra méltóbbak azoknál, akiket vihar fogott el a nyílt tengeren, és akiknek az egymás után jövő hullámok nem engedik, hogy talpra álljanak. A lelkük elmerül, mivel a bor elárasztotta őket. Amikor a hajókat vihar éri, és kezdi őket elárasztani a víz, a szállítmány kidobásával megkönnyítik. A részegeknek is feltétlenül ki kell dobniuk azt, ami terheli őket. Nehezen és nagy erőfeszítéssel szabadulnak meg e saját terhüktől, hányással és okádással. Ők sajnálatra méltóbbak a tengerészeknél. Mert ők a baj okát a szélre és a tengerre hárítják, azaz a külső tényezőkre, míg a részegek önszántukból, saját magukban idézik elő a részegség viharát. Az ördöggel megszállott sajnálatra méltó. Bár ugyanúgy tűrnie kell, a részeg nem érdemli, hogy sajnálják, mivel azzal a démonnal harcol, akit önszántából hívott magához. A részegek a túlságos vágyódástól az élvezet iránt észrevétlenül elveszítik az élvezet érzését. A bor számukra íztelenné és vízízűvé válik, habár semmivel sem lett felhigítva. A fejük a részegségtől nehézzé válik, és ezért szenderegnek, ásítanak, mintha ködön keresztül látnának és hányingert éreznek. Testük duzzad, szemük nedves, szájuk pedig száraz és ég. Milyen testalkatú ember lesz elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a részegség összes rossz következményének? Van-e mód arra, hogy a test, amely folyamatosan lángra lobban, és mindig borral van elárasztva, ne gyengüljön le, ne legyen beteges és kimerült? Attól jön a reszketés és az elgyengülés. Meddig a borral? Meddig a részegséggel? Végül, fennáll a veszély, hogy emberből sár legyél. A mindennapi részegségtől teljesen fel vagy oldva a borban, és rothadsz vele együtt. Belőled a megsavanyodott bor szaga árad, mint az agyonhasznált edényből. Amikor a mulatozás már előrehaladt, kezdődik a kihívás az ital mennyiségében, azaz a versengés azok közt, akik azt gondolják, hogy tiszteletreméltó másokat felülmúlni a részegségben. Az ő törvényhozójuk az ördög, a győzelemre való jutalom pedig a bűn. Aki a legtöbb tiszta bort önti magába, az kapja a győzelmi koszorút. Valóban, dicsekvésük az, ami a szégyenük (Fil 3,19). Ők versengenek egymással, habár valójában büntetik saját magukat. Melyik szó tudná körülírni a szégyent, ami történik? Mindnyájan értelmetlenséggel vannak eltelve, minden zavartsággal van eltelve. A vesztesek berúgnak, a győztesek is berúgnak, a kiszolgáló pedig nevet rajtuk. Szomorú látvány a keresztény szemeknek. A férfit, aki virágzó korban van, tele testi erővel, a katonák közül kiemelkedőt, fekvő helyzetben viszik haza. Ő nem képes egyenesen megállni és saját lábán lépkedni. Aki félelemkeltő kell, hogy legyen az ellenség számára, a tereken gúnyolódás tárgyává válik a gyerekek előtt. Ő fegyver nélkül lett leterítve és ellenség nélkül megölve. A felvértezett ember a virágzó fiatalságában a bor zsákmányává vált, és készen áll eltűrni az ellenségtől mindent, amit csak az akar. A részegség a gondolatok fölötti uralom elvesztése, az erő összeomlása, az idő előtt való megöregedés és a gyors halál. A részegek valójában pogány bálványok. Van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak (Zsolt 113,13-14). Nekik a kezük megmerevedett, a lábuk pedig elhalt. Ó, ember, a megvendégelésből csatát idéztél elő. A fiatalokat kézzel támogatva vezeted, mintha megsebesültek volna a csatatéren, és borral ölöd meg a virágzó fiatalságot. Te barátként meghívod az embert vacsorára, de mint holtat kíséred ki, borral kialtatva benne az életet. Amikor túltelnek borral, ők akkor kezdenek el inni. És a marhákhoz hasonlóan isznak, az önitatóról, amelyen annyi a hely, mint amennyi vendég van. A részeg hasonló a lovaskocsihoz, amelyet gazdájukat levető lovak húznak. Sőt, a részegnél biztonságosabbnak tűnik a kormányos nélküli hajó, amelyet a hullamok ide-oda dobálnak. Hasonló szerencsétlenségek után a férfiak és a nők, akik együtt átadták lelküket a borszerető démonnak, megsebzik egymást a szenvedély fullánkjaival. Mindkét oldalról látunk nevetést, kicsapongó énekeket és erkölcstelen kézmozdulatokat, amelyek serkentik a kéjvágyat. Te zülött énekeket énekelsz, elvetve a zsoltárokat és az egyházi énekeket, melyeket megtanultál. Te mozgatod lábaidat, ugrálsz, mint a bolond és illetlenül táncolsz, habár térdeidet kell meghajlítanod a hódolat végett. Kit fogok megsiratni? A férj nélküli lányokat vagy az asszonyokat, akik már viselik a házasság terhét? Egyesek szüzesség nélkül tértek haza, mások pedig szemérmetlenül tértek vissza férjeikhez. Ha némelyeknek sikerült is kikerülni a testi bűnt, mégis befogadták a lelkükbe az enyészetet. Ugyanezt kell mondanom a férfiakról is. A férfi kihívóan tekintett, és őrá is kihívóan tekintettek. Mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében (Mt 5,28). Félek, nehogy az elvált még szemérmetlenebbé váljon, és a bánatost a nagy bánat el ne eméssze (2 Kor 2,7). Mert mondva van: a higgadtság nagy hibát is helyrehoz (Préd 10,4). A böjt kigyógyítja a részegséget, a zsoltár pedig a kicsapongó énekeket. A könny legyen orvossága a nevetésnek. A tapsolás helyett hajtsd meg térdeidet. A tapsolás helyett verd a melledet (Lk 18,13). Az öltözék díszítését váltsa fel az alázatosság. Mindenek felett pedig, az alamizsna váltson ki téged a bűnből. Mert a férfi lelkének váltsága a gazdagsága (Péld 13,8). Nektek pedig, akik félitek az Urat és sajnálkoztok az illetlen tettek miatt, parancsolom, hogy szenvedésükben együttérezzetek velük, mint saját beteg testrészeitekkel, ha látjátok, hogy bánják az elkövetett illetlenségeiket. Ha viszont látjátok, hogy felfuvalkodottak, és semmibe veszik a ti szomorúságotokat ővégettük, menjetek ki tehát közülük, váljatok külön...s ne érintsetek tisztátalant (2 Kor 6,17), hogy megszégyenüljenek és belássák gonosztettüket, ti pedig, hogy megkapjátok a jutalmat Fineesz buzgóságáért (Szám 25), Jézus Krisztus Isten és Üdvözítő igaz ítélete által, kinek legyen dicsőség és hatalom örökkön örökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése