2021. június 1., kedd

A dühről

  

Hogy mi a düh és milyen hatással van az emberre, erről olvashatunk Létrás Szent János könyvéből, melynek címe a Mennyеkbe vezető létra

 

A düh titkolt gyűlölet tartós voltát, vagyis a haragtartást jelenti. A düh rosszindulat megharagítónk ellen. A harag jellemünk változékonysága, lelkünk szégyene. Ahogy a fény feltűntével visszavonul a sötét, úgy tűnik el az alázat illatától minden harag és keserűség. Ha tűzhöz apránként vizet adunk, egészen kialszik a láng. Az igazi bűnbánatból fakadó könny is ki szokta oltani az ingerlékenység, indulatosság és harag minden lángját. Van a malomkőnek olyan hirtelen mozdulása, amely egy pillanat alatt jobban összezúzza, tönkreteszi a lélek búzáját, azaz termését, mint egy másiké egy teljes nap alatt. Éppen ezért legyünk figyelmesek! Saját szememmel láttam, hogy három szerzetest egyszerre gyaláztak, és az egyik megsértődött és felháborodott, de hallgatott; a másik örült ugyan annak, ami ebből hasznára válik, de aggódott az őt ócsárló személyért; a harmadik pedig embertársa kárát elképzelve forró könnyeket hullatott. Meglátszott, ki cselekszik félelemből, ki jutalomért, ki pedig szeretetből. Az áldott tűrés kezdete: lelkünk keserű kínjával elfogadni a megaláztatást. Középső foka: nem érezni fájdalmat miatta. Tökéletessége pedig (ha ugyan van): mindezt elismerésként számba venni. Örüljön az első! Előre, második! Boldog a harmadik, mert az Úrban vigadozik! A szelídség az olyan lélek felboríthatatlan egyensúlya, amely mindenféle becsmérlés és elismerés esetén is ugyanolyan marad. Amint a szögletes, durva kőnek más kövekkel összeverődve, összeütközve lecsiszolódik minden éle, minden durvasága, és gömbölyű lesz, úgy az ingerlékeny, hirtelen fellobbanó lélekkel is, ha goromba, indulatos emberek közvetlen közelében él, két dolog történhet: vagy türelemmel kikezeli saját sérülését, vagy ha eltávozik, okvetlenül fölismeri saját gyöngeségét, mert gyáva megfutamodása tükörként mutatja azt neki. „Mondd meg nekünk, te őrült, te arcátlan, mi a neve a nemződnek és szerecsétlen szülődnek, aztán áruld el a fiaid és ocsmány leányaid nevét! Mondd el azt is, kik az ellenfeleid és kik tudnak téged elpusztítani!” Mire a düh ezt válaszolta nekünk: „Az eredetem sokféle: az apám nem egy. Szülőanyám a hiúság, kapzsiság, torkosság és néha még a paráznaság is. A nemzőm neve önhittség. Leányaim: a haragtartás, gyűlölet, ellenségeskedés, önigazolás. Ellenfeleim, akik most fogva tartanak, ezek ellenkezői, a higgadtság és szelídség. Ádáz ellenségemet alázatnak hívják. Azt ki szüli? Ezt már a maga helyén majd tőle magától kérdezzétek!” Ha a Szentlelket a Lélek békéjének hívják, és az is, a harag viszont a szív háborgása, ahogy mondják is róla, akkor semmi sem gátolja bennünk a Lélek jelenlétét annyira, mint éppen a harag.

Íme egy tanulságos történet ezzel kapcsolatban: Élt egyszer egy indulatos és féktelen ember. Egy alkalommal adott az apja neki egy kisebb zsákot tele szegekkel, és megparancsolta, hogy minden alkalommal amikor nem bírja visszatartani magát a dühtől, egy szöget verjen a kerítés oszlopába. Első nap több tíz szeg volt beleverve az oszlopba. A következő héten a fiatalember már megtanulta magát visszatartani, és napról napra a szögek száma, amelyeket naponta vert az oszlopba, egyre csökkent. A fiatalember rájött, hogy könnyebb kontrollálni az indulatosságát, mint verni a szegeket. Végre elérkezett az a nap, amikor egyszer sem veszítette el az önuralmát. Elmesélte ezt apjának, és ő mondta neki, hogy ettől a naptól, minden alkalommal, amikor sikerül neki visszatartani a dühét, húzzon ki az oszlopból egy szeget. Az idő múlt. Elérkezett az a nap, amikor a fiatalember mondta az apjának, hogy az oszlopban nincs egy szög sem. Ekkor az apa magfogta a fia kezét és elvezette az oszlophoz: „Nem rossz, de látod mennyi lyuk van a kerítésen? Az már sohasem lesz olyan, mint amilyen volt. Amikor az embernek valami gonoszat mondasz, a lelkén sebhely marad, úgy mint itt ezek a lyukak.”

Е történet a következő könyvből származik: Sto hrišćanskih priča za čitanje i razmišljanje Bilo jednom, melyeket Olga Kljukin jegyzett föl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése