Elbeszélés a gazdagokról

  

    Sokan vágyakoznak gazdaggá válni, pedig nem biztos, hogy attól boldogok lennének. Halljuk mit mond a gazdagokról Nagy Szent Vazul (329–†378).

 

Ember, gondolkodj el a gazdagság természetén. Miért esel bámulatba az arany előtt? Az arany kő, az ezüst is kő és a gyémánt is csak kő. A drágakő minden változata is kő: krizolit, berill, achát, jácint, ametiszt, jáspis. Ezek tehát a gazdagság virágai. Egy részüket titkos helyen őrzöd, letakarva őket sötétséggel, a legáttetszőbb köveket, míg a másik részét magadon hordozod dicsekedve ragyogó értékességeiddel. Mi hasznod van abból, hogy forgatod a kezedet, amely ragyog a drágakövektől? Megkímélt-e valakit a halál gazdagsága miatt? Kikerült-e valakit a betegség a pénze miatt? Meddig lesz az arany hurok a léleknek, a halálnak horogja, csalétek a bűnhöz? Meddig lesz a gazdagság a háborúk okozója, ami miatt kovácsolják a fegyvereket és élesítik a kardokat? Miatta feledkeznek meg a rokonok a családi kapcsolataikról, a testvérek pedig gyilkos szemekkel néznek egymásra. Ki a hazugság atyja? Ki a hamis aláírások okozója? Ki szülte a hamis esküt? Nem a gazdagság? Nem a gazdagság iránti sóvárgás? Mi történik veletek, emberek? A gazdagságot eszközként kaptátok az élethez, nem pedig tartaléknak a gonoszsághoz. Azt a lelketek kiváltására kaptátok, nem pedig annak pusztulására. „A gazdagság a gyerekek miatt fontos”. Íme egy alkalmas kifogás a kapzsiknak. Ne hibáztasd az ártatlant. Talán az Evangéliumokat csak azoknak írták, akik nincsenek házasságban? Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és add oda a szegényeknek (Mt 19,21). Könyörögve Istenhez, hogy ajándékozzon meg jó nemzedékkel és tegyen méltóvá apaságra, hozzátetted-e a következő szavakat: „Adjál gyerekeket, hogy megszeghessem parancsaidat. Adjál gyerekeket, hogy ne menjek be a Mennyországba”. Ki biztosíthatja a fiának szándékát, hogy az illően fogja felhasználni azt, amit kapott? A gazdagság sokaknak szolgált eszközként a fegyelmezetlenséghez. Hát nem hallgatod, mit mond a prédikátor? Van még egy keserves nyomorúság, amelyet a nap alatt láttam: a gazdagság, amelyet birtokosa a saját vesztére tartogat (Préd 5,12), és még: Mert olyan utódom lesz, akiről azt sem tudom, hogy bölcs lesz-e vagy balga. És mégis ő rendelkezik majd a fáradságommal, amellyel vesződtem és szorgoskodtam (Préd 2,18-19). Vigyázz, hogy a gazdagság, amelyet sok fáradsággal gyűjtöttél össze, nehogy másnak bűnre szolgáljon, és emiatt kétszeresen legyél elítélve: először is, mert igazságtalanságot cselekedtél, másodszor pedig azért, mert mást elláttál javakkal lehetőséget adva neki, hogy vétkezzen. Ezen kívül, nem áll közelebb hozzád a lelked a gyerekektől? Ő nem barátságosabb veled mindenki mástól? Neki nyújts legjobb örökrészt elsőként, neki biztosíts gazdag eszközöket az élethez, és utána oszd szét a vagyonodat a gyerekeidnek. Még ha semmit sem örököltek a gyerekek a szülőktől, gyakran építettek maguknak otthonokat. Ki fog megkönyörülni a lelkeden, hogyha te magad elhagyod őt? Eddig az apáknak beszéltünk. Milyen kifogást mondanak majd a fukarságukra azok, akiknek nincsen gyerekük? „Nem adom el a vagyonomat és nem osztom szét a szegényeknek, mivel az életemben szükségem lesz rá”. Nézd, azonban, milyen veszélybe sodrod magad az említett megfontolással. „Egész életemen keresztül élvezni fogom a gazdagságot, halálom után pedig a vagyonom örököseivé teszem a szegényeket. Írásbeli végrendelettel fogom kihirdetni őket az összes tulajdonom birtokosainak.” Tehát emberszeretővé válsz, de csak azután, amikor már nem leszel az emberek között. Amikor halottan foglak látni, testvérszeretőnek foglak nevezni. Neked nagy köszönettel fognak tartozni, mert fekve a sírban és a földben rothadva nagylelkű és bőkezű lettél. Mondd csak, melyik időszakra várod majd a jutalmat? Az életed idejére vagy a halál utáni időszakra? Az életed folyamán az élvezetekre költöttél, még csak rá se néztél a szegényekre. Most pedig, amikor halott vagy, milyen tettekről lehet beszélni? Mutasd meg a tetteidet, s akkor kérd a jutalmat! Senki sem üzletel, amikor a vásárnak vége van. Senkit sem koronáznak meg, ha a versengés után jelent meg. Senki sem bizonyítja a bátorságát a harc után. Tehát világos, hogy az ember a halála után nem tud vallásossá válni. Te azonban tollal és levéllel kötelezed magad, hogy jó tetteket fogsz cselekedni. Hány ember hagyja el váratlanul a földi életet, miközben a szenvedéseiktől nem volt erejük még megszólalni sem? Hány olyan volt, aki láza miatt nem tudott uralkodni saját elméjén? Miért várod azt az időt, ahogy az gyakran előfordul, amikor már nem fogsz uralkodni saját gondolataidon? Aki várja az örökséget, már készen áll, és mindent elerendezett a saját érdekében, meghiúsítva a szándékaidat. Akkor majd, körültekintve, és meglátva az ürességet, amely körülvesz, tudatosul benned a könnyelműséged. Akkor felsóhajtasz esztelenséged végett, tekintettel arra, hogy halasztgattad a parancsokat mindaddig, amikor már a nyelv elkezd gyengülni és a kéz rezegni a végvonaglástól, s ettől sem szavakkal, sem betűkkel többé nem tudod közölni az álláspontodat. És végül, még ha minden nyilvánosan le van írva, és minden szó érthetően van kimondva, egy kihagyott betű elég ahhoz, hogy megváltozza a döntésedet. Egy hamis pecsét és két vagy három hamis tanú átadhatja másnak az egész hagyatékodat... Mivel a számtalan kitalált dolgok mellett sem tudtad elhasználni a gazdagságodat, te azt a földbe rejted el. Valóban rettenetes esztelenség, először felásni a földet, amíg az arany a bányákban van, utána pedig, amikor azt onnan kibányászod,  és te azt újra a földbe helyezed. Ezért, gondolom én, az történik, hogy elásva vagyonodat, egyúttal elásod szívedet is. Mert mondva van: Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is (Mt 6,21). Te saját magadat nevezed szegénynek. És én egyetértek veled. Szegény az, akinek sok hiányzik. Közületek sokakat nélkülözővé tesz a kielégíthetetlen vágyatok. Te igyekszel a tíz talentum mellé még tizet szerezni. Amikor húsz lett belőlük, te még húszhoz akarsz jutni. A folyamatos halmozás nem állítja le a törekvést, ellenkezőleg, az csak tovább fokozza az igyekvést. A bor utántöltése indítékul szolgál a részegeknek, hogy még többet igyanak. Az új gazdagok is sokhoz jutva, még többre vágynak, állandóan táplálva betegségüket gazdagságuk bővítésével. Őket a törekvés az ellenkezőjére vezet: ők nem örülnek annyira annak, ami a kezükben van (bármennyire is nagy az a valami), mint amennyire sajnálják, ami még nincsen, és ami szerintük hiányzik. Emiatt a lelküket folyton az az aggodalom marja, hogyan ragadjanak magukhoz még többet és többet. Örülniük kellene és hálásnak lenniük, mivel gazdagabbak sok másnál. Ők viszont elégedetlenek és hallgatnak, tekintettel arra, hogy nem egyenlítődtek ki valakivel, aki túl gazdag. És amikor elérték annak a szintjét, ők abban a pillanatban elkezdik magukat összehasonlítani azzal, aki még gazdagabb. Amennyiben őt is elérik, a versengés tárgya valamelyik másik gazdag lesz. Akik másszák a létrát, folyamatosen egy lépéssel emelkednek, és nem állnak meg, míg a tetejére nem érnek. Az említett emberek sem nyugodnak meg törekvésükben a gazdagság iránt mindaddig, míg magasra jutva, nem esnek le és törik össze magukat. A te lelked pedig ezáltal telhetetlenné vált sokakat megkárosítva. A pénzéhes sohasem fog megelégedni azzal, amit kap. A pokol sohasem mondja: „Elég” (Péld 30,16), minthogy a kapzsi sem mondja sohasem „Elég volt”. Mikor használod el azt, amid van? Mikor fogod azt élvezni, tekintettel arra, hogy folyamatosan arra törekszel, hogy még többet szerezz? A tenger tudja saját határait, és az éjszaka sem lépi túl a határt, amely régóta fel van állítva. A kapzsi ugyanis nem becsüli az időt, nem ismeri a határokat. A folyó először kis forrásként jelenik meg, utána az fokozatosan növekszik, végül az ereje olyannyira megnő, hogy szándékával mindent elvisz, ami az útjába kerül. Ehhez hasonlítanak azok is, akik igazságtalanul nagy hatalmat szereztek, mert ők gonosz gondolataikkal behálózzák a körülöttük élőket, akik ezeket tovább terjesztik a gazdagok javára. Az igazságtalan módon szerzett gazdagságuk ily módon növeli a hatalmukat. Akik előzőleg tőlük igazságtalanságot szenvedtek, most kényszerből segítik őket, és velük együtt részt vesznek, kárt és igaztalanságot okozva másoknak. Semmi sem áll útjába a gazdagság erejének. Mindenki beadja a derekát a zsarnoksága előtt, és félelemből mindenki meghajol annak uralkodásán. Mert annak, aki ellen igazságtalanságot követtek el, nagyobb oka van tartani attól, nehogy valamilyen nagyobb kár érje, minthogy bosszút álljon az eltűrtekért. A gazdag legelteti a marháit, vet és arat azon a földön, amely nem is az övé. Hogyha szembeszállsz vele, ütéseket kapsz. Hogyha panaszkodsz, sértegetéssel fognak megvádolni. Hogyha bíroságra mégy el, fogdában fogsz ülni. Már készen állnak a rágalmazók, akik veszélybe fognak sodorni, hogy elveszítsd az életed. Ezért örömest fogsz beleegyezni, hogy valamivel többet is adjál, csak hogy túl legyél a zaklatáson. Sajnos ez ma is így van, de ne engedjük, hogy rákényszerítsenek bennünkek arra, hogy megszegjük Isten parancsait.

Részletek a Besede (Elbeszélések) című könyvből, Nagy Szent Vazultól