Az angyalokról

 

    Az angyal szó „hírnököt” jelent. Nevüket tehát hírvivő szerepük miatt kapták. A Jóságos Isten őket közvetítő feladattal bízza meg, amit szent buzgalommal és szeretettel teljesítenek is.

 

    Pál apostol mondta: Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget? (Zsid 1,14). Az Angyalok teremtésének ideje a Szentírásban nincsen pontosan megjelölve; de az Egyház általánosan elfogadott tanítása alapján, az Angyalok teremtése az anyagi világ és az ember teremtése előtt történt. Az Angyalok a semmiből lettek teremtve. Milyen köszönetet, szeretetet és tiszteletet éreztek ők a Teremtőjük felé, aki létet ajándékozott nekik és egyben lelki élvezetet, amikor egyszercsak megteremtve látták meg önmagukat csodálatos gyönyörben és boldogságban? A Teremtőjükről való elmélkedés és magasztalás volt a szüntelen foglalkozásuk. Maga az Úr mondta róluk: Amikor a csillagok meg voltak teremtve, dicsért Engem nagy hangon az Összes Angyalom (^*Jób 38,7). A Szentírás e szavai bizonyítják legvilágosabban azt, hogy az angyalok teremtése előbb volt a nekünk látható világtól, és hogy a világ teremtésének idején ők jelen voltak és dicsőítették a Teremtő nagy bölcsességét és erejét. Őket, úgy mint az egész látható világot, Isten Igéje teremtette: Mert Őáltala – mondja Szent Pál apostol – teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden Őáltala és Őérte teremtetett (Kol 1,16). Az apostol az itt említett trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok alatt különböző angyali rangsorokat ért.

A Szent Egyház három ilyen rangsort ismer. Mindegyik rangsor három rangból áll. Az elsőbe tartoznak a Szeráfok, Kerubok és a Trónusok; a másodikba az Uralmak, Erők és a Hatalmak; a harmadikba a Fejedelmek, Arkangyalok és az Angyalok. A tanítást az Angyalok e felosztásáról Areopagoszi Szent Dénes írta, aki Szent Pál apostol tanítványa volt, műveiben az említett szent felsorol néhány rangot. Az Angyalok Isten Trónja előtt nagy istenfélelemmel állnak, amit Isten érthetetlen fensége kelt bennük; nem olyan félelemmel, amilyet a vétkesek éreznek, amikor bánják a bűneiket, és amely utána átvált szeretetre, hanem olyan félelemmel, amely örökkévaló és az a Szentlélek egyik adománya – olyan félelemmel, amilyennel Isten félelmetes mindenki számára, aki körülötte van. Az Isten fenségéről való szüntelen elmélkedéstől állandó boldogságos elragadtatásban és mámoros állapotban vannak, amit folyamatosan Isten dicsőítésével fejeznek ki. Amikor embereknek jelenésük volt, az Angyalok mindig emberi alakban jelentek meg. A Szentírás nem említ egy esetet sem, hogy az Angyalok más formában jelentek volna meg. Nekünk semmi jogunk nincs arra, hogy az Angyalokat másképpen éljük meg, mint ahogy azt nekünk a Szentírás mutatja be. A szent Angyalok tartózkodási helye a menny. Ezt nekünk az Úr nyilvánította ki. Angyalaik a mennyekben – mondta Ő – mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van (Mt 18,10). A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben (Mt 22,30). Ők a mennyben tartózkodnak, Isten pedig küldi őket a földre, hogy teljesítsenek különböző isteni parancsokat. Az Egyház úgy tanít bennünket, hogy minden kereszténynek a keresztelésekor Isten szent angyalt rendel, aki őt láthatatlanul oltalmazza és oktatja minden jótettre egész életén keresztül, emlékeztetve őt Isten parancsaira. Tiszteletreméltó Nagy Pimen mondta: „Isten nagy segítsége oltalmazza az embert; de nem adatik meg neki, hogy azt lássa.” Azért nem adatik meg neki, hogy lássa, nehogy az ember bízva abban a segítségben, elhanyagolja és elhagyja a jótetteket, amelyek az erejéhez mértek.

* A szerb és a magyar Szentírásban másképpen áll, az ószlávban pedig így. Brjančaninov Szent Ignác könyvében is így állt, ahogy írtam.