Maga Krisztus példabeszédekkel tanított. Miért? Valószínüleg azért, hogy mindenki hallhassa és megérthesse, függetlenül attól, hogy ki hány éves, milyen társadalmi körökhöz tartozik, vagy hol és mikor élt. Olvassunk el két tanulságos példabeszédet, melyeket Olga Kljukin jegyzett föl.
A kis és a nagy bűnökről
Egy alkalommal két parasztlány ment az imádságokra a kolostorba a templom ünnepére. Egyikük fiatal korában – már régen – elkövetett egy gonosztettet, és azóta nem tudta azt elfelejteni, folyton bántotta a lelkiismerete és gyónáskor bánta a bűnét. Most is szomorkodva ment: „Én vétkes vagyok! Méltó vagyok én arra, hogy tisztátalan számmal megcsókoljam a könyörületes Üdvözítő ikonját? Hogyan hordozhat engem a Föld-anya? Hogyhogy nem büntet meg az igazságos Úr?” Az útitársa egy szigorú életű nő volt, és azért az jobbnak érezte magát a barátnőjétől. „Én pedig nem félek” mondogatta. „Könnyű szívvel megyek. Természetesen én sem vagyok igaz, de milyen bűneim vannak? Mind csupa apróság, nincs értelme még emlékezni se rájuk. Nálad, drágám, más a helyzet. Megértem, milyen nehéz lehet neked.” Az Istenhez fohászkodók megérkeztek a testvérséghez, imádkoztak a templomban, és végül eljutottak egy remete lelkészhez, aki elkülönülve egyedül élt. Ő mindenről kikérdezte őket és utána azt mondta nekik: „Te, első, menjél a mezőre és hozd el a legnagyobb követ, amit találsz. Te, második pedig, szedjed tele a kötényedet kis kövekkel és szintén hozd el hozzám.” Az asszonyok tejesítették az öreg parancsát. Amikor elhozták a köveket, ő mondta nekik: „Jól van, most vigyétek ezeket a köveket vissza és tegyétek ugyanarra a helyre, ahonnan elvettétek őket.” Az első könnyen elindult a nehéz kővel, a másik pedig zavartan keresett az udvarban. „Mit tettél meg?” kérdezte az öreg. „Áh, atyám, parancsolod nekem, hogy vigyem a köveket oda, ahonnen elhoztam őket” „Igen, vidd őket oda, ahonnan elvetted a köveket.” „Nem bírom.” „Miért?” „Nagyon sok van belőlük. Nem emlékszem az összes helyre, ahonnan elvettem őket.” „Akkor tudd meg,” mondta az öreg, „a te barátnőd egy alkalommal követett el nagy bűnt, és állandóan emlékszik rá, bűnhődik rajta, könnyekkel mossa azt. Ő tudja, hol maradt a lyuk a kövétől. Te pedig a sok bűnnel, melyekről azt gondolod, hogy kicsik, nem tudod, kinek, hol és mikor vétettél. Még csak nem is emlékszel rájuk, ezért nem tudod elsimíttatni a bűneidet. Azok a lelkeden maradnak, mint ezek a kövek a kötényedben. A szenny az mindig szenny, függetlenül attól, hogy az pocsolya, vagy csak egy csöpp.“ És az asszony megértette, hogy a saját kis gyengeségeivel és bűneivel, ugyanannyit kell törekednie a lelki tisztaságáért és a bűnbanó életért, mint a barátnőjének.
A szerzetesről, aki soha senkit nem ítélt el
Egy kolostorban élt egy szerzetes, aki sűrűn késett az istentiszteletekről és azzal haragította meg a kolostor elöljáróját. De a szerzettestvérek is gyakran morgolódtak rá és néhányszor el is akarták őt zavarni a kolostorból. Nos, ez a szerzetes, egyszer csak megbetegedett. A testvérség körülvette őt a halálos ágyán és nagyon szomorúak voltak, mert a szerencsétlen lelke megy tönkre: túl sok különböző bűne volt. De a szerzetes arca, aki eszméletlenül feküdt, olyan nyugodtnak és boldognak látszott, amilyen csak az igazaké szokott lenni. Mihelyt észhez tért a szerzetes, a testvérség megkérdezte tőle: „Mit láttál? Kivel beszélgettél olyan szívélyesen a túlvilágon, mint felebarátaiddal?” Összeszedve az utolsó erejét, a beteg válaszolt: ”Testvérek, ti tudjátok, hogy méltatlan életet éltem. Láttam, ahogy a démonok körülveszik a halottas ágyamat, és kezükben egy lap van, melyen lentről fölig ki vannak írva a bűneim. Közelebb jöttek hozzám. Az őrangyalom közel állva, sírt. Egyszer csak szózat hallatszott az égből: „Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket! (Mt 7,1). Ez a szerzetes senkit sem ítélt el, és Én is megbocsájtok neki.” És a papír a démonok kezében azonnal meggyulladt, és azok mindjárt rikácsolva el is tűntek. Az Angyal odajött hozzám és üdvözölt. Testvérek, ti elítéltetek engem, és jogosan tettétek azt. De én vétkes, amióta szerzetesi fogadalmat tettem, nem ítéltem el egy embert sem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése