Az Ortodox Szent Egyház hiszi azt, hogy nincs bűn, amit Jézus Krisztus Urunk és Üdvözítőnk vére ne tudna lemosni. Akárhanyszor is megismétlődik az ember bűne – az Istenember vére azt lemoshatja.
A világ összes bűne nem jelent semmit a megtestesült Úr vére előtt, amely miérettünk ontatott ki. Őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze;a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg (Iz 53,5). Gyógyulatlan csak az marad, aki elutasítja a gyógyulást és az üdvösséget, ami neki és minden ember számára ajándékul adatott. Isten könyörülete olyan nagy mértékben áradt ki számunkra, hogy még a legsúlyosabb bűn is, amit az ember ezerszer megismétel, ki tud törlődni az ember bűnbánatával. Az igaz bűnbánatra jellemző a gyűlölet a bűnök iránt és az eltökéltség az erényes élet folytatására. Hogyha hozzászoktál a bűnökhöz, akkor azokat sűrűbben gyónd meg – és hamarosan megszabadulsz a bűn rabságától. Ha valaki a bűnbánat reményében megengedi magának, hogy önszántából saját akarata szerint vétkezzen, akkor ő alattomosan cselekszik Isten felé. Az olyat váratlanul éri a halál és nem adatik neki idő, amelyet jó cselekedetekre akart szánni. A bűnbánat szentsége által határozottan megtisztul minden szóval, cselekedettel és gondolattal elkövetett bűn. Hogy kitörölhessük a szívünkből a vétkes szokásokat, amelyek hosszú időn keresztül gyökereztek benne, ahhoz időre van szükség, szüntelen bűnbánatra. A szüntelen bűnbánat alázatosságból, a gondolatok és érzelmek elleni harcból - melyeken keresztül megnyilvánulnak a szívünkben rejtőzködő szenvedélyek -, a testi érzékeink és gyomrunk megfékezéséből, alázatos imádságból és gyakori gyónásból áll. A vétkek határozott kinyilvánításával, amelyek tettekkel, szavakkal és gondolatokkal voltak elkövetve, többet lehet előrehaladni egy év alatt, mint tíz éven keresztül a legnehezebb aszkéta élettel. Azért harcol az ördög olyan erőteljesen e megszabadító cselekedet ellen. A szóval, tettel és gondolatokkal elkövetett vétkeket gyónáskor el kell mondani a lelki atyának; de a túlságos részletezésbe a világi embernek nem kell belemászni; mert az csapda, amelyet a lelkünk iránti vadász állított fel. Az egyházi történelem a következő beszélgetést őrizte meg egy szerzetes, aki bűn miatt szenvedett, és egy szent ember között, aki bőségesen rendelkezett lelki ajándékokkal. A testvér megkérdezte a tiszteletreméltó Nagy Szizoészt: „Atyám! Mit tegyek? Elestem”. Az öreg válaszolt neki: „Kelj fel!”. A testvér mondta neki: „Felkeltem, és újra elestem”. Az öreg válaszolt: „Újra kelj fel!”. A testvér megkérdezte: „Meddig fogok kelni és esni?” Nagy Szizoész válaszolt: „Míg nem vesznek el ebből az életből”. A szent ember ezt a választ olyan embernek adta, akinek szerencsétlen vétkes szokása volt, olyan mintha az legyőzhetetlen volna. A szó, hogy „elesett” azt mutatja, hogy a testvér bűne súlyos, halálos volt. Még ha a legsúlyosabb bűnök is terhelnek, még véletlenül se tétovázz, hogy a bűnbánathoz folyamodj! Isten mérhetetlen jóságában eltűnnek a súlyos bűnök, egyaránt a legkisebb jelentéktelen bűnökkel. A legkisebb bűn is megmarad, ha az, aki elkövette nem törődött vele, hogy megbánja, mivel kis véteknek tekintette; a nagy bűn pedig bűnbánattal teljesen eltörlődik, Isten végtelen jósága és mindenhatósága által. Jusson eszedbe Szent Dávid, aki házasságtörésbe és gyilkosságba került. Az igaz lelkébe észrevétlenül beférkőzött a restség, a restség által született a testi érzékek szabadon hagyása, a tekintet, amely nem volt fegyelem alatt váratlanul összetalálkozott a kísértő tárggyal, a kísértő tárgy a megszentelt lélekben felébresztette a törvényszegő kívánságot, a kívánság után következett be annak a végrehajtása, a házasságtörés után pedig következett a hiúság szégyenérzete. A szégyenérzet, amellyel az emberi gőgösség megszégyenült a bűntől, újabb vétkező kívánságot szült, azt, hogy elrejtse a bűnt, hogy az emberek előtt megmaradjon az ő igaz volta. Ezért lett elkövetve a gyilkosság. Dávid sokáig makacs és érzéketlen volt, mintha nem követett volna el semmilyen bűnt. Magának Istennek kellett őt kipellengérezni. Nátán próféta Isten parancsára kipellengérezte a vétkezőt, és mihelyt Dávid kimondta: Vétkeztem az Úrnak, jött az Úrtól a válasz: Az Úr elveszi a vétkedet. Az egész Szentírás és az egyház egész történelme tele van számtalan példával, melyek bizonyítják a bűnbánat nagy erejét. A vétkekkel terhelt vámos, eljött az Isten templomába és alázatosságával és bűnbánatával megigazulva ment ki a templomból. A másik vámos, Zakeus, mihelyt úgy döntött, hogy megjavul, Ábrahám fiává lett nevezve és Istentől jött az ítélet róla: Ma üdvösség köszöntött erre a házra (Lk 19,9). A parázna asszony, aki az Üdvözítő lába elé borult és a bűn iránti szeretetét felcserélte Isten iránti szeretetre, ezt hallotta: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett (Lk 7,47). A lator, aki az Istenembertől jobbra volt keresztrefeszítve, a mozgalmas élete utolsó perceiben kapott üdvözülést. Azoknak akik hittek benne, Ő ezt mondta: És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig! (Mt 28,20). Amikor a lelki atyád elé állsz, ő megerősíti a számunkra kinyilatkoztatott igazságot, ezt mondja: „Íme, gyermekem, Krisztus láthatatlanul itt áll és fogadja a te vallomásodat” (gyónasi szertartás). Állva Krisztus előtt, kérd Őt, és kapd el Tőle a nagy és jóságos könyörületet – a bűnök bocsánatát. Gyakran nyissuk meg a lelkiismeretünk könyvét; és lássuk meg benne a bűnfoltokat, készüljünk fel lemosni azokat gyónással. Ne kíméld a bűneidet! Egy cselekedetre se tekints úgy, mintha az jelentéktelen lenne, vagy megbocsátható; ne tartsd ártatlannak egy szokásodat sem vagy dolgot, amely ellentmond a Szentírásnak. Vádold meg saját magadat, hogy Istentől bőséges megigazulást kapjál. Határozd el, hogy nyíltan leleplezed a sebeidet a lelki atyád előtt! Ne tartogass a szívedben titkos barátságot, titkos kapcsolatot a bűnnel, rejtegetve azt és halasztgatva a kinyilvánulását az eljövendő időkre! Különben a te bűnbánatod igazságtalan és álnok lesz, a lelkedben pedig zálogul megmarad a bűnös élet folytatásának oka. A vallatlan bűnök könnyen megismétlődnek, mintha sűrű sötétségben lettek volna elkövetve. Határozottan utáld meg a bűnt! Áruld el őt úgy, hogy leleplezed – és ő elmenekül tőled; pellengérezd ki a bűnt mint ellenségedet, és erőt fogsz kapni a magasságból, hogy ellenszegülhess neki, hogy legyőzhesd. Döntsd el, hogy életed minden napján Krisztus hű szolgája leszel! Amikor térdre borulsz Krisztus hasonmása előtt, hogy vallomást tegyél a bűneidről, a Szent Egyház hagyatéka szerint a lelkészed alázatosan a következőt fogja mondani: „Én csak tanú vagyok, hogy tanúsítsam Isten előtt mindazt amit mondasz” (gyónasi szertartás). Hogyha a Bűnbánat Szentségéhez könnyelműen, ravaszul és tartózkodva járulsz, akkor sátáni dolgot művelsz, gúnyolod a mindenható és mindenlátó Istent, aki téged megteremtett és megújított, aki téged megajándékozott a bűnbánat kegyelmével, hogy azáltal menedékben és megújult állapotban tartózkodjál, és aki a végén meg fog ítelni és fontolóra veszi azt, hogy hogyan használtad fel az Ő kimondhatatlan ajándékait. A Szent Egyház a gyónási szertartásban a lelkész száján keresztül figyelmeztetésül a következő ismert szavakat mondja a bűnbánónak: „Íme, gyermekem, Krisztus láthatatlanul áll itt és fogadja a te vallomásodat: ne szégyenkezz és ne félj, hogy azért valamit eltitkolj tőlem; hanem habozás nélkül mondj el mindent amit tettél, hogy bűnbocsánatot nyerjél Urunk Jézus Krisztustól. Ha előlem valamit eltitkolsz, kétszeres a bűnöd” (gyónasi szertartás). Ne engedj a ravasz gondolatának, aki majd rá akar beszélni: „Hogyan fogod megmondani a lelki atyának azt az undorító és alacsony bűnt? Rejtsd most el azt, és majd a következő gyónáskor elmondod, amikor már elég idő eltelik, és kevésbé fogsz szégyellni beszélni a már régen elkövetett bűnről, amelyre már alig emlékszel.” Ismerd fel az ókori kígyó hangját, amely úgy jön, mint a rabló, hogy ellopja a gondolataidat és elvegye az üdvösségedet, amelyet az Úr ingyen nyújt neked a bűnbánat által. Ő most a lelkedbe próbál behatolni, hogy ne engedjen be a Mennyországba. Fordulj el tőle és ne halgass rá, ne ízleld meg a mérget, amely a lelkedre halálos. Feltöltődve alázatos hittel, bátor önmegtagadással, egyszerűséggel és őszinteséggel, járulj a Bűnbánat Szentsége elé. Hidd azt, hogy a mindenható Orvosnak – Úrnak – minden seb, a kicsi és a nagy is, egyformán semmis, egyformán könnyen gyógyítható. A mindenható Ige kigyógyít, feltámaszt és a Mennyországba vezet egyetlenegy szóval. A teremtőnek nem kell fáradoznia. Ő kimondja a saját akaratát és minden teremtés, látható és láthatatlan, szótfogadóan teljesíti az Ő parancsát! Vesd el magadtól a hamis és pusztító szégyenkezést, vesd el azt a bűn őrzőjét; vesd el az édesanyját – a gőgöt; vádold meg önmagadat, íteld el magadat! Borítsd le alázatos lélekkel a fejedet, könnyekkel és sírással, és sorold fel minden bűnödet Istennek, a lelki atyád előtt, és Isten titkainak szolgáján keresztül beárnyékol majd a Szentlélek kegyelme, elhozva lelked lakhelyébe a bűnök bocsánatát, és helyettük az Isten igazságát az örök üdvösséggel.
Részletek Szent Ignjatije Brjančaninov „Enciklopedija pravoslavnog duhovnog života” című könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése