Gyakran elégedetlenkedünk életkörülményeink miatt, s nem látjuk azt, hogy valójában mi olyan életet élünk, amely éppen nekünk van rendelve. Íme egy tanulságos történet, amely valamennyiünket megnyugtathat:
Élt egyszer e világon egy parasztember, aki reggeltől estig dolgozott, de olyan kevés fizetést kapott érte, hogy nehezen tudta eltartani a családját. Így múltak az évei, és egy alkalommal vétkes gondolat jutott eszébe: „Miért adott az Úr némelyeknek tekintélyt és gazdagságot, másokat pedig hagy, hogy szegénységben éljenek? Hol van az igazságosság?” És egyszer azt álmodta, hogy egy hegy lábánál állva, előtte sok különböző nagyságú és fajtájú kereszt van. Volt ott nagy és kis kereszt, aranyból és ezüstből, rézből és vasból, kőből és fából. Ekkor odajött hozzá egy öregember hosszú, ősz szakállal és azt mondta neki: „Látod mennyi kereszt van itt? Válassz magadnak amelyikből csak akarsz, és vidd fel a hegy tetejére, amely előtted van.” A parasztember a legnagyobb aranykeresztet választotta, de bármennyire is igyekezett, nem bírta még csak meg sem mozdítani. Akkor megfogta az ezüstkeresztet, és kiderült, hogy nincs ereje azt sem magával vinni. Ugyanez történt a rézből, vasból, és a kőből való keresztekkel is.” Muszáj volt neki elvenni a fából készült legkisebb keresztet, amelyet könnyen vitt fel a hegy tetejére. A parasztember ekkor megkérdezte az öreget: „És milyen jutalmat kapok én ezért?” „Hogy saját magad is megfontold, hogy milyen jutalmat kapjál, leleplezem neked milyen kereszteket láttal”- mondta az öreg. „Az aranykereszt, amely elsőként tetszett meg számodra, az császári kereszt. Íme, te azt gondolod: milyen jó és könnyű császárnak lenni! De nem vagy tisztában azzal, hogy a hatalom a legnehezebb kereszt. Az ezüstkereszt azoké, akiknek hatalmuk van. Ezek az emberek a sajátjukon kívül sok más ember gondját és baját hordozzák. A rézkereszt azoké, akiknek Isten gazdagságot küldött. Lám, te irigyled őket és azt gondolod, hogy ők boldogok. Pedig a gazdagoknak nehezebb életük van, mint neked. Te az elvégzett munkád után nyugodtabban tudsz elaludni: senki sem fog hozzányúlni a szegényes házadhoz és a kevés javadhoz. A gazdag pedig örökké, éjjel-nappal retteg, hogy valaki átveri, kirabolja, így a szegénység az ő számára szenvedés. Ezenkívül, Isten számon fogja majd kérni a gazdag gazdagságát, hogy hogyan költötte azt el. A vaskereszt a katona keresztje. Kérdezd meg azoktól, akik háborúban voltak, és ők majd megmondják mennyi félelmet és nélkülözést kellett elviselniük. A kőkereszt a kereskedőké. Tudom, neked tetszik az ő életük, mert nekik nem kell dolgozni, mint neked. De hát nem az van, hogy a kereskedő a tengeren keresztül utazva az összes vagyonát elhasználja, az áruja pedig egy pillanat alatt elveszhet hajótöréskor, és ő újra szegényként tér haza? És lásd, a te fakereszted, amelyet olyan könnyen vittél fel a hegyre – az a te parasztkereszted. Panaszkodtál, hogy milyen nehéz az életed, de most láthatod, hogy a tied sokkal könnyebb sok más ember életénél. Tudta a szívetismerő Úr, hogy te minden más hivatásban és körülményben elvesztenéd a lelkedet, azért is adta neked a legalázatosabbat és legkönnyebbet – a fakeresztet. Eredj tehát, és ne zúgolódj az Úristenre, szegényes sorsod miatt! Az Úr minden embernek az erejéhez képest adja a keresztet – ki mennyit bír vinni.” Amikor az öreg kimondta e utolsó szavakat, a parasztember felébredt, megköszönte Istennek a tanulságos álmot, és azután soha többé nem zúgolódott a sorsa miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése