Ez az Isten kedvében járó szent, Melitinében, egy örmény városban született hívő és istenfélő szülőktől, akik imádsággal és böjttel könyörögték ki őt Istentől, mivel addig nem volt gyermekük.
A szülei először kiiskoláztatták, utána pedig elvezették Melitiné város püspökéhez, és átadták őt Isten szolgálatára, mert így ígérték meg Istennek, amikor könyörögtek érte. A szent püspök pappá szentelte őt, előre látva a gyereken az Isten kegyelmét. Ákos napról napra haladt előre a kegyelemben, gyarapodva erényekben, buzgón teljesítve az egyre több egyházi feladatot. Istennek tetsző életével egyre jobban fejlődött a tökéletességben és a megszentelődésben. Így másoknak példaképpé és tanulsággá vált. Tekintettel arra, hogy ő a Szentlélek kiválasztottja volt, a maga idejében méltán lett főérsekké kinevezve. Ebben a tisztségben boldog Ákos oly nagy mértékben járt Isten kedvében, és annyira megszentelődött, hogy csodatevő ajándékra lett méltó. E csodák közül mi csak néhányat fogunk említeni. Melitiné térségében volt egy folyó, amely gyakran elárasztotta az emberlakta településeket. Egy alkalommal olyannyira megáradt, hogy elkezdtek összedőlni a házak a környéken, nem csak a kicsik, hanem a nagyok is. És mivel egyre jobban áradt, és veszélyeztette a környékbeli településeket, Ákos, Krisztus szentje, elment a folyóhoz, és imát mondott Istennek, egy követ helyezett a part közelébe, és megfenyítette a folyót, hogy ne áradjon túl azon a határon, amit ő megjelölt. A víz mindjárt visszahúzódott a medrébe, és magasan a földtől áramlott, de nem folyt túl a kövön, mellyel mint valami fallal, behatárolta a szent a folyót. Ugyanazon a településen a következő történt: a templom mennyezete rosszul volt megcsinálva, és amikor egy alkalommal Isten szentje szent liturgiát szolgált, az elkezdett lehullani, emiatt a nép futásnak indult a templomból, miközben a szent fölkiáltott: Az Úr az életem oltalmazója, kitől kellene félnem? (Zsolt 26,1) És abban a pillanatban a mennyezet megállt esésében, és a levegőben maradt lógva. Mint valami oszloppal alátámasztva, a szent imája által mindaddig állt, míg ő a szolgálatot befejezte, és a papsággal kiment a templomból. Abban a pillanatban, ahogy ő kiment, a mennyezet nagy csattanással a földre zuhant, de senkit sem sértett meg. Egy másik templomban, a Szamuria nevezetű településen Ákos, a jó pásztor prédikált saját nyájának. Mivel ott sok fecske volt, azok erős hangon csiviteltek, úgy, hogy a nép nem hallotta jól az isteni ihletésű főpap szavait. Akkor a szent megszakította beszédét, és a fecskékhez szólt, megparancsolva nekik a Teremtő nevében, hogy hallgassanak el. A madarak abban a pillanatban elhallgattak, és mindjárt elszálltak onnan, elhagyván fészküket. Attól kezdve többé nem építettek maguknak ott fészket. Még ha némely oda is repült, nem csivitelt, mintha néma lenne, és mindjárt tovább is szállt. A csodatevő háza, melyben püspöksége előtt élt, a város végén volt. Amikor püspökké szentelték, átalakította azt kórháznak és árvaháznak, és gyakran látogatta a betegeket és szerencsétleneket, saját maga szolgálva őket. Amikor egyszer a nyári forróságban elment a betegekhez, és megkérdezte őket, hogy mire van szükségük, ők azt válaszolták, hogy mindenből van nekik bőven, csak a legyek nagyon untatják és erősen csípik őket. A szent imát mondott Istennek, amivel elzavarta onnan az összes legyet, és megparancsolta, hogy soha többé ne is legyenek ott. Úgy is volt egészen az Isten szolgájának haláláig, mert onnantól kezdve éveken keresztül nem jelent meg abban a házban egy légy sem. Egy másik alkalommal megparancsolta a békáknak, hogy hallgasanak el, és legyenek csendben, mivel a tóban nagyon hangosan brekegtek, és sokakat zavartak. Egy bizonyos idő után megsajnálta őket, és feloldozta hallgatásukat azzal a feltétellel, hogy halkan brekegjenek, ne pedig erősen, mint máskor. Egy víz nélküli településen pedig száraz kőből élő forrást fakasztott, és megitatta a szomjazókat. Ilyen csodákat művelt Isten kegyelmével ez a nagyszerű férfi, és sok más cselekedettel ejtette ámulatba a világot. Miután sok éven keresztül szolgálta Krisztus Egyházát, és számos csodát művelt, 435-ben átköltözött az Úrhoz.
Részletek a „Szentek élete” című könyvből, archimandrita dr. Justin Popovićtól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése