Isten kegyelme által, mint a mézzel folyó patak, úgy áradt a szájából a bölcsesség, szemeiből pedig a bűnbánat könnyei folytak. Olvassuk el három zsoltárát, melyek közül az első szomorú, a második reményt keltő, a harmadik pedig örömmel tölti el a szívet!
137. zsoltár
A napok múlnak és elrepülnek; az órák megállíthatatlanul menekülnek; az idő villanásszerű múlásában, a világ közeledik a saját végéhez. Egyetlen nap sem engedi meg a másiknak, hogy egymás mellett haladjanak, egyik óra sem várja meg a másikat, hogy együtt repülhessenek. Minthogy a vizet nem tudjuk megtartani és megállítani ujjainkkal, úgy megállíthatatlan az élet, mely a nőtől született. Mérlegelt és kimért mindenki élete, aki a világba lép – nincsenek eszközei, sem lehetőségei, hogy átlépje a megjelölt határokat. Isten elrendelte az ember életének a mértékét, és azt a meghatározott mértéket a napok részekre bontják fel. Minden nap számodra – észrevétlenül elveszi a részét az életedből. És minden óra a saját részecskéjével, megálíthatatlanul menekül a saját útján. A napok feldarabolják életedet, az órák megcsonkítják épületét, és te sietsz a végedhez, mert füst vagy. A napok és az órák, mint a zsiványok és tolvajok, meglopnak és elragadnak téged, és az életed fonala egyre jobban vékonyodik és rövidebbé válik. A napok temettetésre adják át életedet, az órák azt sírba helyezik, és a napokkal és az órákkal együtt, eltűnik a földről az életed. Az élet, amelyet ma élsz, elmegy és elrepül ugyanannak a napnak a végével, mert minden nap összegyűjti a saját részét az életedből és távozik vele. Minden nap átadja a halálnak a saját részét, minden óra sírba helyezi a saját részét, és az idő gyors múlásával azok távoznak, elvésznek és semmivé lesznek. Milyen sietősen múlnak a napok, milyen gyorsan elszáll az élet, neki lehetetlen megállni és egy helyben maradni. Hogyha a nap megáll a magasban, és a holdat megállítják az útján, akkor megállítható az idő is, amely kiszabott az életedre, akkor megszűnhet igyekezni a vége felé.
84. zsoltár
Mielőtt az idő kereke megállna az életemben, – irgalmazz nékem. Mielőtt fújni kezdenének rám a halál szelei és a testemen megjelennének a betegségek – a közelgő halál hírhordozói, – irgalmazz. Mielőtt a fenséges Nap a magasságban elsötétedne számomra, irgalmazz, és ragyogjon fel nékem a Te magasságbeli világosságod, és porlassza szét az elmém félelmetes sötétségét. Mielőtt a föld a földbe kerülne és megrohadna, és minden gyönyörű része eltűnne – irgalmazz. Mielőtt megelőznének bűneim az Ítéleten és megaláznának a Bíró előtt, – irgalmazz nékem, jósággal eltöltött Uram. Mielőtt megjelennének a seregek, előjelezve a Király Fiát, hogy összegyűjtsék a nyomorult fajunkat a Bíró trónja elé, – irgalmazz. Mielőtt megszólalna a harsona hangja az Eljöveteled előtt, Urunk Jézus, – kíméld szolgáidat, akik kérnek Téged, és irgalmazz. Mielőtt bezárnád számomra a kapudat, Isten Fia, és eledellé válnék a pokol olthatatlan tüzének, – irgalmazz nékem.
118. zsoltár
Hála Annak, aki lejött hozzánk emberi alakban! Hála a Láthatatlannak, aki miérettünk vált láthatóvá! Hála az Örökkévalónak, aki miérettünk ízlelte meg a halált! Hála az Elrejtettnek, akit semmiféle értelem nem tud felfogni, és aki saját kegyelme által tette magát tapinthatóvá, megtestesülése által! Áldott legyen Az, akit saját jóakarata vezetett el az anyja méhéig és öleléséig, a születéséig és felnövéséig! Áldott legyen Az, aki részese lett a halálnak, és azzal életet ajándékozott az emberiségnek. Áldott legyen Az, aki testünket lakóhelyévé tette az Ő rejtélyes természetének. Áldott legyen Az, aki a mi nyelvünkön mondta ki Saját titkait. Hála Annak, aki felszabadított minket, és miérettünk lett megkötözve. Hála a könyörületben Gazdagnak, aki miérettünk mindent kifizetett, amiben Ő maga nem adósodott el. Hála a Bírónak, aki miérettünk fogadta el az elítélését. Hódolok Annak, aki Tanításával megvilágosította az elménket, és aki hallásunkban utat tört a Saját igéjének. Köszönetem Annak, aki Saját termést adott a fánknak. Hála Annak, aki láthatatlanul műveli a szellemünket. Áldott legyen Az, aki megalkotta a szellemi érzékeinket, hogy a szellemi guzlicánkon, szüntelenül hálát mondhassunk Neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése