A megszólásról

 

  

A megszólás a gyűlölet fajzata: rafinált nyavalya, ám vaskos, titkon lappangó nadály, mely kiszipolyozza, megrontja a szeretet vérét.

 

Úgy vélem, nincs értelmes ember, aki tagadná, hogy a megszólás a gyűlöletből és a haragtartásból születik. Egyszer a fülem hallatára megszóltak valakit, és dorgáló szavaimra a bűntett elkövetői mentségül azt hozták fel, hogy a megszólt személy iránti szerető gondból tettek úgy. Hagyjátok már az ilyen szeretetet – mondtam nekik -, hogy meg ne hazudtoljátok azt, aki így szólt: „Aki titokban megszólja embertársát, azt elűzöm” (Zsolt 100,5). Ha azt állítod, hogy szereted, imádkozz érte észrevétlenül, és ne gúnyold, mert a szeretetnek az iménti módja kedves az Úr előtt. Aki a megszólás szellemét le akarja győzni, az ne a vétkezőknek, hanem az ötletet sugalmazó démonnak rója fel a hibát. Láttam, hogy valaki nyilvánosan vétkezett, ám titokban megbánta, úgyhogy akit mint paráznát elítéltem, Isten előtt már tiszta volt, mert őt megtérésével igazán kiengesztelte. Sose szégyelld magad az előtt, aki hozzád beszélve megszólja embertársadat, hanem inkább mondd meg neki: „Hagyd abba, testvér! Én naponta súlyosabb hibákat követek el. Hát már hogy ítélhetném el őt!” Így ugyanis kétszeresen nyersz: egyetlen sebtapasszal mind magadat, mind embertársadat meggyógyítod. А bűnok bocsánatára vezető egyik rövid út ez is: nem ítélni. Ne ítéljetek, hogy titeket se sújtson elítélés (Lk 6,37)! Nem fér össze a tűz a vízzel, de a bűnbánó szándék sem az ítélkezéssel. Némelyek a nyilvánosság előtt nagy bűnöket követtek el, ám titkon még nagyobb jótetteket vittek végbe. Csalódtak hát a gúnyolódók, mert a füsttől nem látták a napot. Jól figyeljetek rám mindnyájan, mások számadásának gonosz ellenőrzői: Ha igaz – márpedig igaz - , hogy „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek majd benneteket is (Mt 7,2)”, akkor biztos, hogy amilyen hibákat kifogásolunk embertársunkban, ugyanolyanokba esünk bele magunk is, akár testi, akár lelki hibák legyenek is azok. Az embertársuk hibáinak kemény, szigorú bírálói azért jutnak ebbe a bajba, mert még nem hajlandók a saját vétkeikre elmélyülten visszaemlékezni, és azokat teljesen átgondolni. Mert ha saját rossz tetteinket az önszeretet leplének fölfedése után pontosan láthatnánk, nem törődnénk már a világon senki mással, mert számításunk szerint az önmagunkért végzett vezeklésre sem volna elég az életidőnk, még ha száz évig élnénk is, még ha magát az egész Jordán folyót is látnánk a szemünkből könnyként kicsordulni. Megfigyeltem a bánkódást, és nyomát sem leltem benne megszólásnak vagy elítélésnek. A démonok, a gyilkosok, vagy rávesznek bennünket arra, hogy vétkezzünk, vagy ha ez nekik nem sikerül, akkor arra kényszerítenek, hogy megszóljuk azokat, akik vétkeztek, hogy az utóbbi cselekedetükkel beszennyezzék az előbbit. Ahogy az önhittség minden más bűn nélkül is megronthatja az embert, úgy az ítélkezés is magában teljesen elpusztít bennünket. Hiszen az ismert farizeus is emiatt esett ítélet alá (Lk 18,10). A jó böngésző az érett szemeket eszi, nem az éretleneket szedi össze. Az értelmes, a belátó elme arra figyel fel, hogy milyen erény található másokban, és ezeket jól megjegyzi. Az oktalan viszont egyre csak a hibákat és fogyatékosságokat fürkészi.

Létrás Szent János könyvéből, melynek címe „Mennybe vezető létra”

 

Szent Nikolaj Velimirović a „PROLOG” című könyvében pedig azt írja. Még a kereszten való szenvedésekor sem, az Úr Jézus, nem ítélte el a vétkezőket, hanem kérte az Atyját, hogy bocsássa meg bűneiket, mondván: nem tudják mit cselekszenek! Azért mondta ezt, hogy mi se ítélkezzünk senki felett, nehogy bennünket elítéljenek. Mert senki sem lehet biztos abban, hogy nem fogja haláláig elkövetni ugyanazt a bűnt, amelyikért elítéli a testvérét. Sinai Szent Anasztáz tanítja: „Hogyha látod is, hogy valaki vétkezik, ne ítélkezz, mert nem tudod, hogyan fogja befejezni az életét. Az a lator, amely Jézussal keresztre volt feszítve, embergyilkos volt, Júdás pedig, Jézus apostola, és mégis a lator bejutott a Mennyországba, az apostol pedig a pokolba. Hogyha látod is, hogy valaki vétkezik, te nem tudod az ő jó tetteit. Mert sokan vétkeztek nyilvánosan, de titokban bánták meg bűneiket, és mi látjuk a bűneiket, de a bűnbánatukat nem tudjuk. Ezért, testvéreim, senkin se ítélkezzünk, hogy ne legyünk elítélve.”