Gyakran zúgolódunk a „rossz” idő miatt, nem tartván szem előtt, hogy a természet saját Teremtőjének szolgál. Minden időjárás csak teljesíti Isten akaratát. Csak Isten tudja miért küld ilyen vagy olyan időt. Minden Isten gondviselése által történik. Ezért óvakodjunk, nehogy zúgolódva az időjárás miatt, Isten akarata ellenére, méltatlankodjunk. Íme két tanulságos történet ezzel kapcsolatban:
Volt egyszer egy földműves, aki mindig azt gondolta, hogy sokkal jobb lenne, ha ő maga irányítaná az időjárást. Isten látta a gondolatait, és azt mondta neki: „Mivel azt gondolod, hogy jobban tudod mikor milyen időre van szükség, ezen a nyáron te irányítsd az időjárást!” A földműves ennek nagyon megörült, és mindjárt megkívánta a napos időt. Amikor a föld megszáradt, megkívánta, hogy éjszaka essen az eső. A búza a mezőn úgy nőtt, mint soha azelőtt. Mindnyájan a környéken boldogok voltak, soha nem látva nagyobb kalászt. Ősszel, amikor a mező megsárgult, a földműves elkezdte begyűjteni a termést. Nos, nagyon nagy csalódás érte: kiderült, hogy az összes kalász üres volt! Csak szalmát aratott le. És újra elkezdett a földműves panaszkodni az Istennek, merthogy a termés semmilyen. „De hát olyan időt rendeltél amilyet akartál”, válaszolt a Teremtő. „Felváltva küldtem egyszer esőt, aztán napsütést,” elkezdte magyarázni a földműves. „Mindent úgy csináltam, ahogy kell. Nem értem miért lettek üresek a kalászok?” „A szélről megfeledkeztél? Ezért nem sikerült az elképzelésed. A szél azért szükséges, hogy átvigye a virágport az egyik kalászról a másikra. Ekkor a búza megtermékenyül és a termés jó.” A földműves elszégyellte magát, és ezt gondolta: „Nem, inkább Maga az Úr irányítsa az időjárást. Mi a saját „bölcsességünkkel” csak zűrzavart idézhetünk elő a természetben.
A másik történet: Rémisztő földrengés után Antióchiában, Aranyaszájú így szólt a néphez: „Nagyok a gyümölcsei a földrengésnek, nézzétek az Úr emberszeretetét, aki megrázza a várost, de megerősíti a lelket; aki megingatja az alapokat, de megerősíti a gondolatokat; aki megmutatja a város gyengeségét, de az akaratot erőssé teszi! Figyelj fel, az Ő emberszeretetére: Ő megingat rövid időre – de megerősít mindenkorra; földrengés két napig, a vallásosság pedig megmarad minden időkre; elszomorodtatok rövid időre – de megerősödtetek mindenkorra...Az édesanya, amikor le akarja szoktatni csemetéjét a gyakori sírásról, erősen megrázza a kicsi bölcsőjét, de nem végezni akar vele, hanem rá akar ijeszteni. Pontosan így csinál a mindenek Ura, aki kezében tartja a világegyetemet, megrázza azt, nem azért, hogy lerombolja, hanem hogy üdvösségre térítse azokat, akik törvényellenesen élnek.” Íme, hogyan tudták a Szent Atyák, az egyetemes Egyház oszlopai, Isten emberszeretetével megmagyarázni a csapásokat is ugyanúgy, ahogyan a jótetteket, a szerencsétlenséget úgy, akárcsak a szerencsét. Szégyelljük magunkat mi, akik lassúak vagyunk Istennek megköszönni, amikor Isten ad, és gyorsan zúgolódunk Isten ellen, amikor elvesz.
Az első történet a következő könyvből származik: Sto hrišćanskih priča za čitanje i razmišljanje Bilo jednom, melyeket Olga Kljukin jegyzett föl.
A második történetet a Prolog című könyvből vettem át, melynek szerzője Szent Nikolaj Velimirović.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése